2014. július 8.

Felfedezésre váró Észak-Ciprus

Ciprus tele van jobbnál jobb, úszkálásra és napozásra alkalmas hellyel. Aki felturbózná a nyaralását, annak érdemes felkeresnie Famagustát.

Egy tanáccsal kezdeném azok számára, akik ciprusi kirándulásukat az északi részen kezdenék: az útlevelüket felejtsék el, és a személyigazolványukat használják. Vízum szükséges a határátlépéshez, ám csak ki kell tölteni egy papírt, amelyre kapunk egy pecsétet, és már mehetünk is. Harci helyzettől senkinek sem kell tartania, hiszen béke honol az egész szigeten, és kiváló a közbiztonság.

Famagusta, Ciprus legnagyobb kikötővárosa

A város a sziget keleti felén, a Famagustai-öböl partján fekszik, Larnacától 40 kilométerre északkeleti, Nicosiától 60 kilométerre délkeleti irányban. A Famagustai-öböl vízmélysége a legnagyobb a szigeten. Famagusta Ciprus legnagyobb, legforgalmasabb kikötővárosa volt az 1974-es török agresszióig. Mivel a város a Zöld vonaltól északra, török megszállási övezetben fekszik, 1974-óta a kikötő nem üzemel.

A hagyomány szerint a várost II. Ptolemaiosz alapította i. e. 245-ben Arszinoé halászfalu helyén. Valójában már az i. e. 2. évezred második felében Alašiya nevű kikötőváros volt itt, erről kapta az egész sziget az ebben az időben használatos nevét is. A klasszikus ókorban a „ciprusi Szalamisz” néven ismert öböl stratégiai jelentőséggel bírt. 1191-től a Lusignan fennhatóság kezdetétől indult jelentősebb fejlődésnek a település. A Lusignan uralkodók formálisan nem csak a Ciprusi király, de a jeruzsálemi király címet is viselték, és Jeruzsálem királyává hagyományosan Famagustában koronázták őket.

A város többször növekedett különböző menekültek bevándorlásának következtében, így Salamis arabok általi elfoglalása után görögök érkeztek nagyobb számban, 1136-ban a bizánci császár örményeket telepített be és Akko szír város 1291-es eleste után is újabb, ezúttal keresztény menekülthullám érkezett, amelynek köszönhetően Famagusta jelentős fejlődésen ment keresztül és a térség egyik leggazdagabb városává vált.

A város fejlődésének motorja a jó adottságú és a kelet-nyugati kereskedelem szempontjából igen fontos elhelyezkedésű kikötő, amelyre a sziget különböző fennhatósági korszakaiban is nagymértékben építettek. Így fontos kereskedelmi központnak számított a Lusignan korszakban, majd a genovaiak és a velenceik számára is. A kereskedelem következtében gazdaggá váló település gazdag építészeti örökséggel büszkélkedhetett. A XIV. században Ciprusi Királyság központi hatalmának meggyengülése mellett a velenceiek és a genovaiak egyre nyíltabban viszálykodtak a városért. Ez 1372-ben nyílt háborúhoz vezetett: a kövér Péter névvel is illetett II. Péter ciprusi király koronázása során Famagustában viszály, majd utcai harc tört ki, aminek nyomán Genova hajóhadat küldött és megszállta a várost. A fontos kereskedelmi központ kikerült a ciprusi király fennhatósága alól. 1489-ben viszont Velence hódította meg a várost.

Az 1570-1571-es ottomán ostrom pusztítása után az ottomán fennhatóság további gazdasági és kulturális fejlődést hozott a város életébe, a törökök vallási iskolát hoztak létre, és fürdőket építettek városban, míg viszonylagos szabadságot hagytak a nem muzulmán lakosságnak.

A brit uralom idején a kikötő és a városi infrastruktúra is jelentős fejlődése ment keresztül. A város jelentős terjeszkedésnek indult, és a török ciprióták a városfalon belül, míg a görög ciprióták éltek. Ebben a korszakban indult jelentősebb fejlődésnek a Varosa városrész, amely pedig a görög közösség otthona volt.

A II. világháború után a városban működött a két brit internálótábor egyike, ahol közel 50 000 holokauszt túlélő zsidó várta az engedélyt, hogy kivándorolhasson Palesztinába.

A függetlenség elnyerése után Varosa nemzetközileg is ismert turisztikai célponttá fejlődött, és a sziget bevételének igen jelentős része a famagustai (varosai) turizmusból, a városban zajló tengeri kereskedelemből és utasforgalomból származott. Az ennek kapcsán fellépő igényeket főként a városban működő és megerősödő könnyűipar és a város környéki mezőgazdasági övezetek elégítették ki. 1960 körül a város lélekszámát 60 000 főre becsülték.

A várost – amelyet korábban evakuáltak – 1974. augusztus 14-16-én foglalták el Törökország csapatai. Azóta a híres varosai üdülőövezet és a város jelentős része a világ egyik leghíresebb szellemvárosa.

Nevezetességei:
Lala Musztafa pasa mecset (eredetileg Szent Miklós katedrális, épült a XIV. században)
Otelló-torony
Velencei erőd

A közös főváros

Egyik felét a törökök, másik felét a görögök uralják. Neve is kettő van: Nicosia (görögül) és Lefkosia (törökül). Legérdekesebb része az óváros, amelyet 16. századi velencei fal vesz körül. A János katedrálist 1662-ben építették. 1570-től 1878-ig Törökország megszállása alatt volt, ezután 1960-ig brit gyarmat.

A függetlenség kikiáltása óta görög-török ellentétek színhelye. Különösen 1974-ben szenvedett sokat. A sziget görögök illetve törökök lakta részeit elválasztó Zöld vonal áthalad a városon. (A vonal két oldalán ENSZ békefenntartók állomásoznak.) A két városrész között van átjárás, és élnek is ezzel a lehetőséggel a szigeten élők. A törökök és a görögök között a mindennapokban nincs konfliktus, mindenki próbálja élni az életét.

Fontos tudnivalók

Közlekedés: a buszjáratok nem követnek rögzített menetrendet. A járművek többsége nem áll meg a történelmi-kulturális nevezetességeknél, így érdemes autót bérelni. (Figyelni kell, mert baloldali közlekedés van!)

Vallás: Ciprus összlakosságának 78%-a ortodox keresztény, 18%-a muszlim.

Látnivalók

Famagusta: óváros, Szent Miklós-katedrális / Lala Musztafa pasa mecset, Otelló-torony
Kyrenia: kikötő, vár, Bellapais apátság
Bafra: 1,5 km hosszú homokos tengerpart és tiszta tengervíz, haléttermek
a régióban
További érdekes helyek: Ayios Trias Bazilika antik mozaikokkal; Kantara-kastély (gyönyörű a kilátás is)

forrás: www.metropol.hu, wikipedia.hu

Észak-ciprusi utazásaink

vissza

Hírek

2014. július 8.

Felfedezésre váró Észak-Ciprus

Földrészek

Közlekedés

Programtípus

Útjellemző

Útjellemző