RIU LUPITA + *****

Mexikó a világ egyik legkedveltebb turista desztinációja több nyilvánvaló okból: a szinte örök napsütés, a halakban és gyönyörű korállokban gazdag azúrkék tenger, hófehér homokos tengerpartok, magas hegyek, vulkánok, exotikus állatokkal és növényekkel teli dzsungelek, izgalmas képzőművészeti tárgyak és a lélegzetelállítóan fennséges ősi városok romjai mind olyan indok, amiért érdemes akár a fél világot is átutazni. Sokan persze egy kicsit földhözragadtabb ok miatt látogatnak ide: Mexikó viszonylag olcsó ország, ahol nem kell szupergazdagnak lenni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Az Európából induló menetrendszerinti repülőjáratok majdnem mindegyike Mexikóvároson keresztül éri el az ország tengerparti üdülő paradicsomait, így egy rövid megállás a fővárosban rendkívül érdekes extra élményekkel gazdagíthatja az utat.

Mexikóváros (Mexico City) a világ egyik legnagyobb és legsűrűbben lakott fővárosa, amit sokan az Örömök Városának is hívnak, hisz itt sosem áll meg az élet, és szinte mindent meg lehet tenni - vagy legalábbis kipróbálni - amit az ember szeretne.

A 20 millió lakosú főváros a tengerszint felett 2.24o m-en fekszik a mexikói völgyben, mely már időszámításunk előtt 10.000 évvel lakott terület volt. Az akkor még hatalmas kiterjedésű Texcoco tó biztosított kiváló körülményeket a virágzó növény- és állatvilág számára, s ennek kapcsán az őslakosok számára is. Az ősi civilizáció nyomai megtalálhatók napjainkban is a vidéken, mint például az úszó kertek Xochimilco-ban, mely a jelenlegi Mexico City déli határánál található. A Zócalo-tól (Mexico City központjától) 20 km-re délre fekvő terület még a spanyol hódítás előtti időkben alakult ki. A lakosok úszó, gyékény-sár tutajokat "chinampas"-t építettek, melyen növényeket termesztettek a sekély Xochimilco tó vizén. A módszer olyan termékeny volt, hogy évente akár háromszor is aratni tudtak. Később a tutajokat az alaphoz rögzítve közel 100 km hosszú csatornahálózatot alakítottak ki. Többek között ez a nagyon gazdaságos földművelési forma volt az alapja a híres azték birodalom sikerességének. Több, mint 3000 tarka gondola szeli folyamatosan a csatornákat, melyekről látványos képet nyerhet az utazó a nyüzsgő, tarka mexikói élet e speciális formájáról.

Bár Mexikóváros történelme az i.e. 1200-as évekig nyúlik vissza, a város leghíresebb látványosságai a gyarmati időkből származó múlthoz kapcsolódnak: a hatalmas épületek, szobrok, emlékművek gazdag tárháza várja az idelátogatókat. Gyönyörű parkok, szökőkutak és hosszú sugárutak kínálnak kellemes kikapcsolódási lehetőségeket a megfáradt turistának. A spanyol uralom 1821-ben hosszú harc után szűnt meg.

A helyiek többsége beszél angolul, és szívesen elkalauzol minket bármely nevezetességhez, mint például a Zona Rosaba, a Rózsanegyedbe, ahol többszáz éves épületek és remek éttermek találhatók. A város történelmi belvárosa a Plaza de la Constitución, ahol Mexikó legrégebbi épületei és templomai találhatók. A tér keleti részén van a Palacio Nacional, mely ma az elnöki hivatalnak ad otthont. A csodálatos Catedral Metropolitanát 1520-ban építették. A főváros egyéb látnivalót se hagyjuk ki! Nézzük meg az azték piacteret, az Alamedát, a város legnagyobb parkját, a Bosque de Chapultepecet, a Guadalupe Bazilikát, és a Plaza Garibaldit is. Az utcákon pedig hallgassuk meg a tipikus mexikói zenészeket, a mariachikat.

Az ősi Mexikó legnagyobb városává vált Teotihuacán lett a környék központja  több, mint 200.000 lakosával. A VI. században a világ hatodik legnagyobb városa volt, amely hanyatlása után is megmaradt az aztékok szent zarándokhelyének. Jelenleg a közel 2 km hosszú "Halottak Útja" mentén három kiemelkedő fontosságú emlékmű tekinthető meg a számtalan kisebb palotaromon kívül: a híres Nap (mely a világ harmadik legnagyobb piramisa), és a Hold piramisok, valamint a Citadellának nevezett épület, amely feltehetően a város uralkodójának rezidenciája volt. A Citadellán belül található a Quetzalcóatl templom gyönyörű faragásokkal terme. A Mexikóvárosból könnyen megközelíthető Teotihuacán kellemes és érdekes kirándulás lehet az ország történelme iránt érdeklődőknek.

Az ország nyugati partszakaszán található Acapulco, amely a mexikói üdülőközpontok koronázatlan királynője. Egész évben 27-32 C-fokos nappali és 21-27 C fokos éjszakai átlaghőmérséklet, s minimális csapadék biztosítja a gondtalan nyaralást, ezért folyamatosan jönnek is ide a turisták, akik télen a hideg, nyáron pedig éppen a hőség elől menekülnek ide. Mint a mexikói turizmus úttörője, Acapulco volt az a város, ahol a diszkó, parasailing, a pool bár, szobák saját úszómedencével, tequila shot-ok, piramis-alakú hotelek és a sziklaugrás debütált. Acapulco 24-órás akciódús napjai mindenki számára nyújtanak valami tennivalót. A városban is van mit csinálni, ha már az ember ráunt a napozásra, fürdésre és a vízisportokra: a Történelmi Múzeumban az 1821-es függetlenség elnyerése előtti történelmet mutatják be. De aki egy kis természeti érdekességre kíváncsi, annak a Papagáj Park tökéletes kikapcsolódást nyújt. Az óváros magán viseli a spanyol hatás nyomait - központja a katedrális a hozzá kapcsolódó térrel. Az óváros mögött található a búvárok központja a La Quebrada szikláinál. A Las Playas félszigeten számtalan kedvelt strandszakasz található pl. Playa Caleta, Caletilla. Acapulcótól kb. 10 km-re észak-keletre található a csodálatos Coyuca Lagúna, mely hatalmas frissvizű medencéjével ideális fürdőhely, területe háromszor akkora, mint az Acapulcói-öböl.

Az 1970-es években a mexikói kormány és egy csoport gazdag befektető úgy döntött, hogy megkezdik kiépíteni a Yucatan-félsziget egyik csendes kis városát, amely mára "karibi maya" becenévre tett szert: Cancún. Mára e város szinte fogalommá vált a turisták körében, éles versenyre kelve nyugati parti riválisával, Acapulco-val.

Cancún két részre oszlik: a város a Yucatan szárazföldi részén terül el, amely egy gyorsan terjedő közösség, itt laknak a helybeliek és a vendéglátóiparban dolgozók. A város másik fele a Hotel Zóna, amely a "Cancún-szigeten" található: ez egy keskeny földsáv, amelyet mindkét végén hidak kötnek össze a szárazfölddel. Keskeny sáv ugyan, de ahhoz elég széles, hogy lehessen rajta egy négysávos sugárút, illetve a számos hotel, étterem, bárok, night klubok és golf pályák. A Hotel Zónát a gyönyörű azúrkék karibi tenger és a hófehér finomhomokos strandok határolják. A szárazföld és a földnyelv között található a Nichupte-lagúna, ahol a nem-motorizált vízisportokat lehet kipróbálni, mint például szörfözés, sznorkeling, kajakozás vagy vizibiciklizés. A földnyelv óceán felöli oldalán pedig szabad a pálya a jetski, parasailing és a mélytengeri horgászat szerelmesei számára.

Cancún-ból nagyon sok érdekes kirándulás tehető a környéken, vagy aki egy egész napra el tud szakadni a kék víztől és hófehér homoktól, az alig pár óra leforgása alatt Mexikó egyik legjobb állapotban fennmaradt műemlékében gyönyörködhet:

Tulum Cancún-tól mindössze 45 percnyire fekszik, és sokak szerint ez Mexikó legszebb romja. Már csak a fekvéséért megérdemli ezt, hisz ez az ország egyetlen olyan maya város, amelyet az óceán mellé építettek. Az egyébként aprócska jelenkori falunak nem ez az egyetlen látványossága, bár kétségkívül a leglátogatottab. A romoktól pár perc sétányira található egy sor "cenote" vagyis barlangtó, ahol a romok megmászása után kimerült és felhevült turisták megmártózhatnak.

A maya kultúra elválaszthatatlan része az Újvilág történelmének, és a maya építészeti remekművek a világ bármely más nagy civilizációjával felveszik a versenyt. A mayáknak pontos naptáruk és írott nyelvük volt, a csillagászatban is messzemenő eredményeket értek el már az európai tudósok előtt, és fejlett fazekas és szövőtudományuk volt.

A Yukatán-félsziget Mexikó egyik legizgalmasabb területe, és Cancún-tól mindössze néhány órányira található Chichen Itza, amelyet a toltékok építettek a X. században. A Tollas Kígyó kultusz jellegzetes emléke a Kukulkan-piramis. A központi piramis, amelyet El Castillo-nak, vagyis A Kastélynak neveznek, az egyik legjobb állapotban fennmaradt ilyen építmény Mexikóban. A piramis tervezői a tolték naptárt követve építették fel a piramist: 365 lépcső vezet fel a tetőre, az év napjait követve; 52 panel található minden oldalon, amely az év 52 kozmikus ciklusát mutatja; és a tavaszi napéjegyenlőségkor úgy tűnik, mintha egy kígyó siklana le a lépcsőkön, majd a téli napéjegyenlőségkor visszakúszik a tetejére. Csodás látványt nyújt a Jaguár-templom, és a Harcosok Épülete is, melynek tulajdonképpen csak az oszlopcsarnoka maradt épen, mivel a fából készült szentély leégett. A félszigeten fekszik az Uxmal és a Quintana Roo is, melyek szintén világhírű turistalátványosságok.

A mexikói kultúra az ősi indián, spanyol és modern hagyományok színes keveréke, amellyel az idelátogató lépten-nyomon találkozik: ott van a zenében, a képzőművészetben, építészetben és a mindennapi élet szinte minden mozzanatában. A latinos szórakozókedv és a kifinomult indián kézművesség éppúgy meghatározza az ország kultúrális életét, mint a történelem hagyatékai. Az emberek általában kedvesek és mosolygósak, rendkívül segítőkészek. De vegyük természetesen tekintetbe a híres latin temperamentumot is, amely a zene és tánc terén mutatkozik meg a leginkább. De hölgyek figyelmébe ajánlhatjuk jótanácsként, hogy a sármos férfi udvarlóktól nehéz erreféle megszabadulni...

A mexikói konyhaművészetről idehaza még viszonylag keveset tudni, de mindenképpen érdemes figyelmet szentelni neki, hisz a világon ez talán az egyetlen olyan ország, ahol még egyáltaáln konyhaművészetről beszélhetünk a francia és a kínai mellett. Az ételek sokszínűsége, és elsősorban a hozzávalók sokasága olyan kulináris élményben részesíti a kóstolót, amelyet sosem felejt el. És persze ne felejtsük el, hogy Mexikóból származik nagyon sok, mára már világszerte elterjedt növény és fűszer, mint például a kukorica, mogyoró, babfélék, paradicsom, csokoládé, avokádó, chili paprika és vanília.

Az egyik legfontosabb étel a tortilla, amely a taco és egyéb töltött tészta-alapú ételek fontos kelléke. Leginkább kukorica lisztből készül. A chili paprika használata szinte minden ételben érezhető, bár amit mi itthon chilinek ismerünk, az csak egy-két kisebb fajtája az egyébként több tucat paprikaféléből álló családnak, amelyek az enyhétől egészen a szinte ehetetlen erős habanero paprikáig terjednek. Ez utóbbi a világ legcsípősebb paprikaféléje, és csak a legbátrabb acélgyomrúaknak ajánljuk. A mexikói konyha egyik fontos és alapvető eleme a "mole," ami nem más, mint egy szósz. Minden régiónak megvannak a  saját szószai, az egyik legismertebb a "mole poblano," amely őrölt chili, magvak, csokoládé és különféle fűszerek keveréke, és általában sült pulykához tálalják.

És természetesen ha már konyhaművészetről esik szó, nem feledkezhetünk meg a mai Mexikó egyik legfontosabb export termékéről sem, a tequiláról! A kék agave kaktusz szívéből fermentált pálinka-erősségű ital, illetve a kevésbé kifinomult "mescal" a mexikói élet egyik alappillére. A tequlának több változata is van, de a három alapvető a sima (általában halványbarna vagy szintelen), a "reposado" (amely minimum egy évig érlelődött), illetve az "anejo" (az érlelt fajta, amely az ital árában is megmutatkozik). Ez utóbbit szinte mindig tisztán iszzák, míg a másik két fajtából a nálunk is közismert Margarita koktél készülhet egy kis triple sec, lime juice és jég keverékével. Persze a sósperemű poharat sem felejthetjük el!

A hosszú, fehérhomokos strandok és a tequila mellett talán ez Mexikó egyik legismertebb jelképe: a XV-ik században faragott Maya naptárkő, amely nem csak az akkori jelen kozmológiai eseményeit rendezte pontos időrendbe, de még az ősi olmék, maya, tolték és azték kultúrák megjelenése előtti időket is felidézte. Azóta sem sikerült egyetlen kultúrának sem ilyen pontossággal megjósolnia a naptári eseményeket.