Sekaiisan II. - Japán világörökségei...

Látnivalók

Tokió
A japán főváros - lakótelepek és irodaházak, felettük forgalmas autópályák - ez a japán sikertörténet. Nem jellemzők viszont a szupermarket-kultúra: az utcákat inkább kisebb, szakosodott üzletek és éttermek szegélyezik, amelyek többnyire késő estig nyitva tartanak. Ehhez a városképhez közel azonban ugyanúgy megtalálhatók a öreg faházak, kimonóüzlet, japán fogadó és a kimonót viselő asszony, amint a háza előtt söpri a járdát. Tokió élettel teli város, ahol sosem fogyhatunk ki a felfedezésre váró helyekből.
A II. világháborús amerikai bombázások után Tokió szó szerint a hamvaiból nőtt ki. A várost durván a nyugati kereskedelmi- és üzleti negyedre, és a keleti felén lévő, földhözragadtabb, lakott városrészekre osztható. Ginza a híres bevásárlónegyed, de ha már túl vagyunk a pénzköltésen, még mindig végigjárhatjuk a számos kis magángalériát. A legjobb múzeumok és képtárak az Ueno-koen parkban vannak, a városközponttól északra. A tokiói Nemzeti Múzeum ad otthont a világ legnagyobb japán művészeti gyűjteményének; a Nemzeti Tudományos Múzeum; és a Shitamachi Történelmi Múzeum is itt találhatók. A régi belváros az Asakusa, itt van Senso-ji templom, amely Japán legéletteltelibb buddhista kegyhelye. A város szórakozónegyede a Shinjuku, a városközponttól nyugatra.

Fuji-hegy
Japán legmagasabb hegye, tökéletesen szimmetrikus alakú vulkántölcsér, utoljára 17O7-ben tört ki, amikor Tokió utcáit 1OO km-es körzetben ellepte a vulkáni hamu. Júliusban és augusztusban van a hegymászószezon; a hegytetőre érni pedig legjobb hajnalban: ilyenkor nincs sok felhő és a napfelkeltét is látni.

Kyoto
Ez volt az eredeti főváros, és még ma is a fő japán kulturális központ. A legfontosabb látnivalók: a Császári palota, a Sanjusangen-do templom, a Kinkaku-ji templom és a Himeji-jo kastély. Többszáz ünnepet, fesztivált tartanak itt az év során.

Daisesuzan Nemzeti Park
Hokkaido középső részén található ez az 23O9 km2 területű park, számos hegy, vulkán, tó és erdő otthona. Sounkyo a fő turistalátványosság, melegvízű forrás és egy hasadék található itt. A parkon belüli Furano Japán fő síelőhelye.

Nagasaki
Forgalmas, tarka város, amely a leginkább az őt ért atombomba-támadásról ismert. Ukrami, az atomrobbanás epicentruma ad otthont az Atombomba Múzeumnak és a Fukusai-ji Zen templomnak, ahol 11.O2-kor, a robbanás időpontjában harangoznak naponta.
Pénz és költségek:

Pénznem: yen.
Az étkezés ára 5 - 7O $, a szállásé pedig 18 - 2OO $ között mozog. Japán valószínűleg a legdrágább úticél, bár szerényebb feltételek között a napi kiadások leszoríthatók kb. 5O $-ra, ehhez hozzáadódik kb. 1O $ a belépőkkel, szórakozással és némi inni- és harapnivalóval. Nagyon könnyű azonban napi 1OO $-t is elkölteni. Ha rövid idő alatt nagy távolságokra szeretnénk eljutni, érdemes vasúti bérletet váltani. Még mindig a készpénz az uralkodó Japánban, bár a hitelkártyákat is elfogadják szinte mindenhol. Mivel nagyon alacsony a bűnözési ráta, a japánok sok készpénzt hordanak maguknál a számukra szent készpénzes fizetés érdekében. USA dollárt érdemes magunkkal vinni. A borravaló és az alkudozás nem szokványos Japánban. Hála kifejezésére borravaló helyett illik inkább ajándékot adni. Az alku a kedvezményes elektronikus árukat árusító üzletekre korlátozódik, az udvarias kérés kb. 1O %-kal leviheti a vételárat. A márciustól májusig tartó tavasz a legjobb időpont a Japánba látogatásra, de a japánok is ekkor mennek nyaralni, így a népszerű nyaralóhelyeket ilyenkor általában elárasztják a hazai turisták. A szeptembertől novemberig tartó ősz is remek idő az utazásra: kellemes a hőmérséklet és fantasztikusak az őszi színek a vidéki tájakon. Decembertől februárig a tél hideg, júniustól augusztusig pedig a nyári hónapok túl forróak a kirándulásokhoz. Gondoljunk rá előre, hogy újévkor, a késő áprilisi-kora májusi Aranyhét alatt és a nyári O Bon ünnepek alatt nagyon nehéz szállást találni az egész országban.

A japánok magukévá tették a 20. század gondolkodásmódját és fejlett technológiáját, miközben életüket továbbra is a hagyományos társadalmi értékek és szokások irányítják. Egymással szemben udvariasan, tisztelettudóan és szívélyesen viselkednek. A látogatókat előzékenyen és kedvesen fogadják, bár a kevésbé látogatott helyeken és vidéken a vendégszeretetbe kíváncsiság és elfogódottság vegyül. Japánt négy nagyobb sziget alkotja: Honsú, a legsűrűbben lakott és legfejlettebb középső sziget; a szubtrópusi Kjúsú délen; Shikoku, a legkisebb és legelmaradottabb nyugaton; valamint északon Hokkaidó, hosszú, hideg teleivel. Területéhez számos elszórt apróbb sziget tartozik, némelyikük messze északon, szinte Oroszország partvidékénél húzódik, mások viszont a Dél- kínai-tengerben, Tajvanhoz közel találhatók. A népesség túlnyomó része hatalmas, sűrűn lakott városokban él, melyek többsége a kiterjedt rizstermő síkságok mentén és Honsú parti öblei környékén alakult ki. A japán városok általában nem a várostervezés remekei, inkább a zabolátlan fejlődés szülöttei. Többségük mégis sajátos vonzerővel rendelkezik, nyüzsgéssel és lüktető energiával, mely többszörös kárpótlást nyújt az esztétikai élvezet hiányáért. Akadnak persze jelentős kivételek is, mint például Kjóto, vagy a modern fejlett technológiájú Fukuoka Kjúsún. Tokió és Oszaka városi hatóságai tanultak a múltbeli hibákból, így városrendezési terveikben környezetvédelmi és emberi szempontok éppúgy érvényesülnek, mint tisztán pénzügyi meggondolások. Japán szárazföldi területének a városok egyébként viszonylag kis hányadát alkotják, a többi meredek hegyvidék, itt-ott elszórt sík, gyéren lakott völgykatlanokkal. Honsú északi és középső részén, Hokkaidón, Shikoku középső részén, valamint Kjúsún bőséges lehetőség nyílik a festői szépségű és érintetlen természet tanulmányozására. A közepes és nagy városokban, de a kisebbekben is közlekedési információs irodák (TIC) találhatók (általában a pályaudvarok mellett), ahol - rendszerint angolul - felvilágosítást kaphatunk a szálláshelyekről, a főbb nevezetességekről, és térképet vásárolhatunk.

A Japán szigetvilág vonzó célpont a növény- és állatvilág iránt érdeklődők számára. A hosszú szigetláncolat Ázsia keleti partjai mentén húzódik, Dél-Koreától északi irányban Oroszország felé. A kiterjedt földrajzi szélesség miatt országszerte rendkívül különböző éghajlati és természeti zónák találhatók, a déli szubtrópusi erdőktől kezdve Hokkaidó északi csúcsának télies vidékéig, hózáporokkal és zajló jégtáblákkal. Japán felszínét főként hegyek alkotják, közülük legmagasabb a Fuji-san (3776 m). A hegyek lejtőit erdők borítják, s bár jelenlétük természetesnek tűnik, az emberi kéz munkáját is jelzik, hiszen többségüket kiirtották, majd újratelepítették. Az emberi közbeavatkozás sehol sem annyira nyilvánvaló, mint az alföldi síkságokon: virágzik a mezőgazdaság, a tájat pedáns farmergazdaságok és rizsföldek sora jellemzi. Mindez éles ellentétben áll a Tokióhoz hasonló nagyvárosok nyüzsgő forgatagával. A japán tájban ez az ellentét újra meg újra felbukkan, érzékelhető a természet és környezet iránti emberi viszonyban. A művészet és irodalom bővelkedik az állatok és növények tiszteletteli ábrázolásában, ami láthatólag nem zárja ki a természeti környezet mielőbb kiaknázandó nyersanyagforrásként való pragmatikus, szinte rideg felfogását. Ez nem csupán a művészetet inspiráló japán táj és környezet nagyarányú pusztításához vezetett, de a természeti világnak az ország határain túli kifosztásához is. Japán például a délkelet-ázsiai esőerdők trópusi keményfájának egyik legnagyobb felhasználója. A kereskedelmi célú bálnavadászatot is csupán azért halogatják, hogy a bálnanépesség kissé magához térjen az elmúlt öt évtized mészárlásai után. Mindezen ellentmondások miatt a Japánba látogató, a környezetvédelem fontosságát már belátó turisták többségében igen vegyes érzelmek ébrednek a japán életmód, a gazdasági sikerek és ezek környezeti haszna iránt.

KULTÚRA, SZÓRAKOZÁS ÉS ÉJSZAKAI ÉLET

Japán kulturális élete gazdag és változatos, a klasszikus előadó-művészeti formák, mint a no és a kabuki, valamint az előkelő szórakozási módok, így a teaszertartás, továbbra is élnek és virulnak. A nó stilizált táncdráma, melyet zene- és énekkísérettel adnak elő. A színpad kopár, a színészek maszkot és pazarul díszített kosztümöt viselnek. Mozgásuk lassú, a történetet sajátos szimbolika közvetíti, amit némi háttérismeret nélkül nehéz követni. A külföldi a látottakat nehezen tudja értékelni, mégis érdemes megtekinteni látványosságáért.

Bunraku
A bunraku (bábszínház) Japán harmadik klasszikus előadóművészeti formája. A főszereplő bábokat összesen három bábművész mozgatja, megjelenésük élethű. A darabok témája a kabuki történetekhez hasonlít. Szövegük hagyományos, a nézőközönség általában jól ismeri. Oszakát tekintik a bunraku szülőhelyének és fővárosának, bár Tokióban és Kjótóban is kiváló előadásokat láthatunk.

A japánok a nap túlnyomó részét otthonuktól távol töltik, így még egy kisvárosban is
bőséggel megtalálhatók a legkülönfélébb találkahelyek és szórakozóhelyek, mint a kávézók, teaházak, éttermek, italbárok és büfék. Mozik, diszkotékák és intim klubok sorakoznak a belvárosi szappannegyedekben, ahol sztriptízbárok és masszázsszalonok váltakoznak gyorséttermi büfékkel és hamburgeres pavilonokkal. Az éttermek és bárok árai széles skálán mozognak, különösen magasak az árakat nem közlő létesítményekben. Bármely bárban az ital drágább, mint otthon, ahol pedig hölgyek töltik újra a poharakat és cseverésznek gondtalanul, az árak igen magasra szökhetnek. A japánok nem szórakoznak otthon, s ha meghívnak valahova, elvárják, hogy álljuk a számlát, éppúgy, mintha házigazdák lennénk. A japán kávézók kitűnő kávéval és első osztályú zenével büszkélkedhetnek.

ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK

A mondás szerint a kínai étel a hasnak gyönyöre, a francia az illatával bűvöl el, míg a japán étel szépséges látvány a szemnek. Utóbbi csak részben igaz, hiszen ha valóban élvezni akarjuk a japán ételeket, akkor nyelvünkkel, szívünkkel és szemünkkel egyaránt meg kell ízlelnünk. A hagyományos ünnepi ételek elkészítése és tálalása a japán szakács szándéka szerint a vendég érzékeire és szellemére egyaránt hat. Az étrend összeállításánál tekintetbe kell vennie az évszakot, a helyet, vallási és/vagy kulturális tényezőket. A felszolgálandó étel és tálalásának módja szabja meg a kínáló meghajlások jellegét, a tányérok kiválasztását. Minden fogáshoz külön kerámia, fa vagy lakkozott A japánok kedvence a főtt tészta étkészletet használnak attól függően, hogy esztétikailag melyik illik legjobban az étel színéhez, állagához vagy elrendezéséhez. Az ételt a kiválasztott tányér vagy mélyebb tálka közepén halmokban rendezik el, tálalás előtt ízlésesen feldíszítik. A fogások filozófiai, valamint szakácsművészeti nézeteket tükröznek.

A városlátogató és körutazások gyűjtő helye ez a régió, pontos szállás és útvonal leírások a programokban olvashatóak.

Látnivalók

Tokió
A japán főváros - lakótelepek és irodaházak, felettük forgalmas autópályák - ez a japán sikertörténet. Nem jellemzők viszont a szupermarket-kultúra: az utcákat inkább kisebb, szakosodott üzletek és éttermek szegélyezik, amelyek többnyire késő estig nyitva tartanak. Ehhez a városképhez közel azonban ugyanúgy megtalálhatók a öreg faházak, kimonóüzlet, japán fogadó és a kimonót viselő asszony, amint a háza előtt söpri a járdát. Tokió élettel teli város, ahol sosem fogyhatunk ki a felfedezésre váró helyekből.
A II. világháborús amerikai bombázások után Tokió szó szerint a hamvaiból nőtt ki. A várost durván a nyugati kereskedelmi- és üzleti negyedre, és a keleti felén lévő, földhözragadtabb, lakott városrészekre osztható. Ginza a híres bevásárlónegyed, de ha már túl vagyunk a pénzköltésen, még mindig végigjárhatjuk a számos kis magángalériát. A legjobb múzeumok és képtárak az Ueno-koen parkban vannak, a városközponttól északra. A tokiói Nemzeti Múzeum ad otthont a világ legnagyobb japán művészeti gyűjteményének; a Nemzeti Tudományos Múzeum; és a Shitamachi Történelmi Múzeum is itt találhatók. A régi belváros az Asakusa, itt van Senso-ji templom, amely Japán legéletteltelibb buddhista kegyhelye. A város szórakozónegyede a Shinjuku, a városközponttól nyugatra.

Fuji-hegy
Japán legmagasabb hegye, tökéletesen szimmetrikus alakú vulkántölcsér, utoljára 17O7-ben tört ki, amikor Tokió utcáit 1OO km-es körzetben ellepte a vulkáni hamu. Júliusban és augusztusban van a hegymászószezon; a hegytetőre érni pedig legjobb hajnalban: ilyenkor nincs sok felhő és a napfelkeltét is látni.

Kyoto
Ez volt az eredeti főváros, és még ma is a fő japán kulturális központ. A legfontosabb látnivalók: a Császári palota, a Sanjusangen-do templom, a Kinkaku-ji templom és a Himeji-jo kastély. Többszáz ünnepet, fesztivált tartanak itt az év során.

Daisesuzan Nemzeti Park
Hokkaido középső részén található ez az 23O9 km2 területű park, számos hegy, vulkán, tó és erdő otthona. Sounkyo a fő turistalátványosság, melegvízű forrás és egy hasadék található itt. A parkon belüli Furano Japán fő síelőhelye.

Nagasaki
Forgalmas, tarka város, amely a leginkább az őt ért atombomba-támadásról ismert. Ukrami, az atomrobbanás epicentruma ad otthont az Atombomba Múzeumnak és a Fukusai-ji Zen templomnak, ahol 11.O2-kor, a robbanás időpontjában harangoznak naponta.
Pénz és költségek:

Pénznem: yen.
Az étkezés ára 5 - 7O $, a szállásé pedig 18 - 2OO $ között mozog. Japán valószínűleg a legdrágább úticél, bár szerényebb feltételek között a napi kiadások leszoríthatók kb. 5O $-ra, ehhez hozzáadódik kb. 1O $ a belépőkkel, szórakozással és némi inni- és harapnivalóval. Nagyon könnyű azonban napi 1OO $-t is elkölteni. Ha rövid idő alatt nagy távolságokra szeretnénk eljutni, érdemes vasúti bérletet váltani. Még mindig a készpénz az uralkodó Japánban, bár a hitelkártyákat is elfogadják szinte mindenhol. Mivel nagyon alacsony a bűnözési ráta, a japánok sok készpénzt hordanak maguknál a számukra szent készpénzes fizetés érdekében. USA dollárt érdemes magunkkal vinni. A borravaló és az alkudozás nem szokványos Japánban. Hála kifejezésére borravaló helyett illik inkább ajándékot adni. Az alku a kedvezményes elektronikus árukat árusító üzletekre korlátozódik, az udvarias kérés kb. 1O %-kal leviheti a vételárat. A márciustól májusig tartó tavasz a legjobb időpont a Japánba látogatásra, de a japánok is ekkor mennek nyaralni, így a népszerű nyaralóhelyeket ilyenkor általában elárasztják a hazai turisták. A szeptembertől novemberig tartó ősz is remek idő az utazásra: kellemes a hőmérséklet és fantasztikusak az őszi színek a vidéki tájakon. Decembertől februárig a tél hideg, júniustól augusztusig pedig a nyári hónapok túl forróak a kirándulásokhoz. Gondoljunk rá előre, hogy újévkor, a késő áprilisi-kora májusi Aranyhét alatt és a nyári O Bon ünnepek alatt nagyon nehéz szállást találni az egész országban.

A japánok magukévá tették a 20. század gondolkodásmódját és fejlett technológiáját, miközben életüket továbbra is a hagyományos társadalmi értékek és szokások irányítják. Egymással szemben udvariasan, tisztelettudóan és szívélyesen viselkednek. A látogatókat előzékenyen és kedvesen fogadják, bár a kevésbé látogatott helyeken és vidéken a vendégszeretetbe kíváncsiság és elfogódottság vegyül. Japánt négy nagyobb sziget alkotja: Honsú, a legsűrűbben lakott és legfejlettebb középső sziget; a szubtrópusi Kjúsú délen; Shikoku, a legkisebb és legelmaradottabb nyugaton; valamint északon Hokkaidó, hosszú, hideg teleivel. Területéhez számos elszórt apróbb sziget tartozik, némelyikük messze északon, szinte Oroszország partvidékénél húzódik, mások viszont a Dél- kínai-tengerben, Tajvanhoz közel találhatók. A népesség túlnyomó része hatalmas, sűrűn lakott városokban él, melyek többsége a kiterjedt rizstermő síkságok mentén és Honsú parti öblei környékén alakult ki. A japán városok általában nem a várostervezés remekei, inkább a zabolátlan fejlődés szülöttei. Többségük mégis sajátos vonzerővel rendelkezik, nyüzsgéssel és lüktető energiával, mely többszörös kárpótlást nyújt az esztétikai élvezet hiányáért. Akadnak persze jelentős kivételek is, mint például Kjóto, vagy a modern fejlett technológiájú Fukuoka Kjúsún. Tokió és Oszaka városi hatóságai tanultak a múltbeli hibákból, így városrendezési terveikben környezetvédelmi és emberi szempontok éppúgy érvényesülnek, mint tisztán pénzügyi meggondolások. Japán szárazföldi területének a városok egyébként viszonylag kis hányadát alkotják, a többi meredek hegyvidék, itt-ott elszórt sík, gyéren lakott völgykatlanokkal. Honsú északi és középső részén, Hokkaidón, Shikoku középső részén, valamint Kjúsún bőséges lehetőség nyílik a festői szépségű és érintetlen természet tanulmányozására. A közepes és nagy városokban, de a kisebbekben is közlekedési információs irodák (TIC) találhatók (általában a pályaudvarok mellett), ahol - rendszerint angolul - felvilágosítást kaphatunk a szálláshelyekről, a főbb nevezetességekről, és térképet vásárolhatunk.

A Japán szigetvilág vonzó célpont a növény- és állatvilág iránt érdeklődők számára. A hosszú szigetláncolat Ázsia keleti partjai mentén húzódik, Dél-Koreától északi irányban Oroszország felé. A kiterjedt földrajzi szélesség miatt országszerte rendkívül különböző éghajlati és természeti zónák találhatók, a déli szubtrópusi erdőktől kezdve Hokkaidó északi csúcsának télies vidékéig, hózáporokkal és zajló jégtáblákkal. Japán felszínét főként hegyek alkotják, közülük legmagasabb a Fuji-san (3776 m). A hegyek lejtőit erdők borítják, s bár jelenlétük természetesnek tűnik, az emberi kéz munkáját is jelzik, hiszen többségüket kiirtották, majd újratelepítették. Az emberi közbeavatkozás sehol sem annyira nyilvánvaló, mint az alföldi síkságokon: virágzik a mezőgazdaság, a tájat pedáns farmergazdaságok és rizsföldek sora jellemzi. Mindez éles ellentétben áll a Tokióhoz hasonló nagyvárosok nyüzsgő forgatagával. A japán tájban ez az ellentét újra meg újra felbukkan, érzékelhető a természet és környezet iránti emberi viszonyban. A művészet és irodalom bővelkedik az állatok és növények tiszteletteli ábrázolásában, ami láthatólag nem zárja ki a természeti környezet mielőbb kiaknázandó nyersanyagforrásként való pragmatikus, szinte rideg felfogását. Ez nem csupán a művészetet inspiráló japán táj és környezet nagyarányú pusztításához vezetett, de a természeti világnak az ország határain túli kifosztásához is. Japán például a délkelet-ázsiai esőerdők trópusi keményfájának egyik legnagyobb felhasználója. A kereskedelmi célú bálnavadászatot is csupán azért halogatják, hogy a bálnanépesség kissé magához térjen az elmúlt öt évtized mészárlásai után. Mindezen ellentmondások miatt a Japánba látogató, a környezetvédelem fontosságát már belátó turisták többségében igen vegyes érzelmek ébrednek a japán életmód, a gazdasági sikerek és ezek környezeti haszna iránt.

KULTÚRA, SZÓRAKOZÁS ÉS ÉJSZAKAI ÉLET

Japán kulturális élete gazdag és változatos, a klasszikus előadó-művészeti formák, mint a no és a kabuki, valamint az előkelő szórakozási módok, így a teaszertartás, továbbra is élnek és virulnak. A nó stilizált táncdráma, melyet zene- és énekkísérettel adnak elő. A színpad kopár, a színészek maszkot és pazarul díszített kosztümöt viselnek. Mozgásuk lassú, a történetet sajátos szimbolika közvetíti, amit némi háttérismeret nélkül nehéz követni. A külföldi a látottakat nehezen tudja értékelni, mégis érdemes megtekinteni látványosságáért.

Bunraku
A bunraku (bábszínház) Japán harmadik klasszikus előadóművészeti formája. A főszereplő bábokat összesen három bábművész mozgatja, megjelenésük élethű. A darabok témája a kabuki történetekhez hasonlít. Szövegük hagyományos, a nézőközönség általában jól ismeri. Oszakát tekintik a bunraku szülőhelyének és fővárosának, bár Tokióban és Kjótóban is kiváló előadásokat láthatunk.

A japánok a nap túlnyomó részét otthonuktól távol töltik, így még egy kisvárosban is
bőséggel megtalálhatók a legkülönfélébb találkahelyek és szórakozóhelyek, mint a kávézók, teaházak, éttermek, italbárok és büfék. Mozik, diszkotékák és intim klubok sorakoznak a belvárosi szappannegyedekben, ahol sztriptízbárok és masszázsszalonok váltakoznak gyorséttermi büfékkel és hamburgeres pavilonokkal. Az éttermek és bárok árai széles skálán mozognak, különösen magasak az árakat nem közlő létesítményekben. Bármely bárban az ital drágább, mint otthon, ahol pedig hölgyek töltik újra a poharakat és cseverésznek gondtalanul, az árak igen magasra szökhetnek. A japánok nem szórakoznak otthon, s ha meghívnak valahova, elvárják, hogy álljuk a számlát, éppúgy, mintha házigazdák lennénk. A japán kávézók kitűnő kávéval és első osztályú zenével büszkélkedhetnek.

ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK

A mondás szerint a kínai étel a hasnak gyönyöre, a francia az illatával bűvöl el, míg a japán étel szépséges látvány a szemnek. Utóbbi csak részben igaz, hiszen ha valóban élvezni akarjuk a japán ételeket, akkor nyelvünkkel, szívünkkel és szemünkkel egyaránt meg kell ízlelnünk. A hagyományos ünnepi ételek elkészítése és tálalása a japán szakács szándéka szerint a vendég érzékeire és szellemére egyaránt hat. Az étrend összeállításánál tekintetbe kell vennie az évszakot, a helyet, vallási és/vagy kulturális tényezőket. A felszolgálandó étel és tálalásának módja szabja meg a kínáló meghajlások jellegét, a tányérok kiválasztását. Minden fogáshoz külön kerámia, fa vagy lakkozott A japánok kedvence a főtt tészta étkészletet használnak attól függően, hogy esztétikailag melyik illik legjobban az étel színéhez, állagához vagy elrendezéséhez. Az ételt a kiválasztott tányér vagy mélyebb tálka közepén halmokban rendezik el, tálalás előtt ízlésesen feldíszítik. A fogások filozófiai, valamint szakácsművészeti nézeteket tükröznek.

A japán főváros - lakótelepek és irodaházak, felettük forgalmas autópályák - ez a japán sikertörténet. Nem jellemzők viszont a szupermarket-kultúra: az utcákat inkább kisebb, szakosodott üzletek és éttermek szegélyezik, amelyek többnyire késő estig nyitva tartanak. Ehhez a városképhez közel azonban ugyanúgy megtalálhatók a öreg faházak, kimonóüzlet, japán fogadó és a kimonót viselő asszony, amint a háza előtt söpri a járdát. Tokió élettel teli város, ahol sosem fogyhatunk ki a felfedezésre váró helyekből.
A II. világháborús amerikai bombázások után Tokió szó szerint a hamvaiból nőtt ki. A várost durván a nyugati kereskedelmi- és üzleti negyedre, és a keleti felén lévő, földhözragadtabb, lakott városrészekre osztható.
Ginza a híres bevásárlónegyed, de ha már túl vagyunk a pénzköltésen, még mindig végigjárhatjuk a számos kis magángalériát. A legjobb múzeumok és képtárak az Ueno-koen parkban vannak, a városközponttól északra. A tokiói Nemzeti Múzeum ad otthont a világ legnagyobb japán művészeti gyűjteményének; a Nemzeti Tudományos Múzeum; és a Shitamachi Történelmi Múzeum is itt találhatók.
A régi belváros az Asakusa, itt van Senso-ji templom, amely Japán legéletteltelibb buddhista kegyhelye. A város szórakozónegyede a Shinjuku, a városközponttól nyugatra.

Látnivalók

Tokió
A japán főváros - lakótelepek és irodaházak, felettük forgalmas autópályák - ez a japán sikertörténet. Nem jellemzők viszont a szupermarket-kultúra: az utcákat inkább kisebb, szakosodott üzletek és éttermek szegélyezik, amelyek többnyire késő estig nyitva tartanak. Ehhez a városképhez közel azonban ugyanúgy megtalálhatók a öreg faházak, kimonóüzlet, japán fogadó és a kimonót viselő asszony, amint a háza előtt söpri a járdát. Tokió élettel teli város, ahol sosem fogyhatunk ki a felfedezésre váró helyekből.
A II. világháborús amerikai bombázások után Tokió szó szerint a hamvaiból nőtt ki. A várost durván a nyugati kereskedelmi- és üzleti negyedre, és a keleti felén lévő, földhözragadtabb, lakott városrészekre osztható. Ginza a híres bevásárlónegyed, de ha már túl vagyunk a pénzköltésen, még mindig végigjárhatjuk a számos kis magángalériát. A legjobb múzeumok és képtárak az Ueno-koen parkban vannak, a városközponttól északra. A tokiói Nemzeti Múzeum ad otthont a világ legnagyobb japán művészeti gyűjteményének; a Nemzeti Tudományos Múzeum; és a Shitamachi Történelmi Múzeum is itt találhatók. A régi belváros az Asakusa, itt van Senso-ji templom, amely Japán legéletteltelibb buddhista kegyhelye. A város szórakozónegyede a Shinjuku, a városközponttól nyugatra.

Fuji-hegy
Japán legmagasabb hegye, tökéletesen szimmetrikus alakú vulkántölcsér, utoljára 17O7-ben tört ki, amikor Tokió utcáit 1OO km-es körzetben ellepte a vulkáni hamu. Júliusban és augusztusban van a hegymászószezon; a hegytetőre érni pedig legjobb hajnalban: ilyenkor nincs sok felhő és a napfelkeltét is látni.

Kyoto
Ez volt az eredeti főváros, és még ma is a fő japán kulturális központ. A legfontosabb látnivalók: a Császári palota, a Sanjusangen-do templom, a Kinkaku-ji templom és a Himeji-jo kastély. Többszáz ünnepet, fesztivált tartanak itt az év során.

Daisesuzan Nemzeti Park
Hokkaido középső részén található ez az 23O9 km2 területű park, számos hegy, vulkán, tó és erdő otthona. Sounkyo a fő turistalátványosság, melegvízű forrás és egy hasadék található itt. A parkon belüli Furano Japán fő síelőhelye.

Nagasaki
Forgalmas, tarka város, amely a leginkább az őt ért atombomba-támadásról ismert. Ukrami, az atomrobbanás epicentruma ad otthont az Atombomba Múzeumnak és a Fukusai-ji Zen templomnak, ahol 11.O2-kor, a robbanás időpontjában harangoznak naponta.
Pénz és költségek:

Pénznem: yen.
Az étkezés ára 5 - 7O $, a szállásé pedig 18 - 2OO $ között mozog. Japán valószínűleg a legdrágább úticél, bár szerényebb feltételek között a napi kiadások leszoríthatók kb. 5O $-ra, ehhez hozzáadódik kb. 1O $ a belépőkkel, szórakozással és némi inni- és harapnivalóval. Nagyon könnyű azonban napi 1OO $-t is elkölteni. Ha rövid idő alatt nagy távolságokra szeretnénk eljutni, érdemes vasúti bérletet váltani. Még mindig a készpénz az uralkodó Japánban, bár a hitelkártyákat is elfogadják szinte mindenhol. Mivel nagyon alacsony a bűnözési ráta, a japánok sok készpénzt hordanak maguknál a számukra szent készpénzes fizetés érdekében. USA dollárt érdemes magunkkal vinni. A borravaló és az alkudozás nem szokványos Japánban. Hála kifejezésére borravaló helyett illik inkább ajándékot adni. Az alku a kedvezményes elektronikus árukat árusító üzletekre korlátozódik, az udvarias kérés kb. 1O %-kal leviheti a vételárat. A márciustól májusig tartó tavasz a legjobb időpont a Japánba látogatásra, de a japánok is ekkor mennek nyaralni, így a népszerű nyaralóhelyeket ilyenkor általában elárasztják a hazai turisták. A szeptembertől novemberig tartó ősz is remek idő az utazásra: kellemes a hőmérséklet és fantasztikusak az őszi színek a vidéki tájakon. Decembertől februárig a tél hideg, júniustól augusztusig pedig a nyári hónapok túl forróak a kirándulásokhoz. Gondoljunk rá előre, hogy újévkor, a késő áprilisi-kora májusi Aranyhét alatt és a nyári O Bon ünnepek alatt nagyon nehéz szállást találni az egész országban.

A japánok magukévá tették a 20. század gondolkodásmódját és fejlett technológiáját, miközben életüket továbbra is a hagyományos társadalmi értékek és szokások irányítják. Egymással szemben udvariasan, tisztelettudóan és szívélyesen viselkednek. A látogatókat előzékenyen és kedvesen fogadják, bár a kevésbé látogatott helyeken és vidéken a vendégszeretetbe kíváncsiság és elfogódottság vegyül. Japánt négy nagyobb sziget alkotja: Honsú, a legsűrűbben lakott és legfejlettebb középső sziget; a szubtrópusi Kjúsú délen; Shikoku, a legkisebb és legelmaradottabb nyugaton; valamint északon Hokkaidó, hosszú, hideg teleivel. Területéhez számos elszórt apróbb sziget tartozik, némelyikük messze északon, szinte Oroszország partvidékénél húzódik, mások viszont a Dél- kínai-tengerben, Tajvanhoz közel találhatók. A népesség túlnyomó része hatalmas, sűrűn lakott városokban él, melyek többsége a kiterjedt rizstermő síkságok mentén és Honsú parti öblei környékén alakult ki. A japán városok általában nem a várostervezés remekei, inkább a zabolátlan fejlődés szülöttei. Többségük mégis sajátos vonzerővel rendelkezik, nyüzsgéssel és lüktető energiával, mely többszörös kárpótlást nyújt az esztétikai élvezet hiányáért. Akadnak persze jelentős kivételek is, mint például Kjóto, vagy a modern fejlett technológiájú Fukuoka Kjúsún. Tokió és Oszaka városi hatóságai tanultak a múltbeli hibákból, így városrendezési terveikben környezetvédelmi és emberi szempontok éppúgy érvényesülnek, mint tisztán pénzügyi meggondolások. Japán szárazföldi területének a városok egyébként viszonylag kis hányadát alkotják, a többi meredek hegyvidék, itt-ott elszórt sík, gyéren lakott völgykatlanokkal. Honsú északi és középső részén, Hokkaidón, Shikoku középső részén, valamint Kjúsún bőséges lehetőség nyílik a festői szépségű és érintetlen természet tanulmányozására. A közepes és nagy városokban, de a kisebbekben is közlekedési információs irodák (TIC) találhatók (általában a pályaudvarok mellett), ahol - rendszerint angolul - felvilágosítást kaphatunk a szálláshelyekről, a főbb nevezetességekről, és térképet vásárolhatunk.

A Japán szigetvilág vonzó célpont a növény- és állatvilág iránt érdeklődők számára. A hosszú szigetláncolat Ázsia keleti partjai mentén húzódik, Dél-Koreától északi irányban Oroszország felé. A kiterjedt földrajzi szélesség miatt országszerte rendkívül különböző éghajlati és természeti zónák találhatók, a déli szubtrópusi erdőktől kezdve Hokkaidó északi csúcsának télies vidékéig, hózáporokkal és zajló jégtáblákkal. Japán felszínét főként hegyek alkotják, közülük legmagasabb a Fuji-san (3776 m). A hegyek lejtőit erdők borítják, s bár jelenlétük természetesnek tűnik, az emberi kéz munkáját is jelzik, hiszen többségüket kiirtották, majd újratelepítették. Az emberi közbeavatkozás sehol sem annyira nyilvánvaló, mint az alföldi síkságokon: virágzik a mezőgazdaság, a tájat pedáns farmergazdaságok és rizsföldek sora jellemzi. Mindez éles ellentétben áll a Tokióhoz hasonló nagyvárosok nyüzsgő forgatagával. A japán tájban ez az ellentét újra meg újra felbukkan, érzékelhető a természet és környezet iránti emberi viszonyban. A művészet és irodalom bővelkedik az állatok és növények tiszteletteli ábrázolásában, ami láthatólag nem zárja ki a természeti környezet mielőbb kiaknázandó nyersanyagforrásként való pragmatikus, szinte rideg felfogását. Ez nem csupán a művészetet inspiráló japán táj és környezet nagyarányú pusztításához vezetett, de a természeti világnak az ország határain túli kifosztásához is. Japán például a délkelet-ázsiai esőerdők trópusi keményfájának egyik legnagyobb felhasználója. A kereskedelmi célú bálnavadászatot is csupán azért halogatják, hogy a bálnanépesség kissé magához térjen az elmúlt öt évtized mészárlásai után. Mindezen ellentmondások miatt a Japánba látogató, a környezetvédelem fontosságát már belátó turisták többségében igen vegyes érzelmek ébrednek a japán életmód, a gazdasági sikerek és ezek környezeti haszna iránt.

KULTÚRA, SZÓRAKOZÁS ÉS ÉJSZAKAI ÉLET

Japán kulturális élete gazdag és változatos, a klasszikus előadó-művészeti formák, mint a no és a kabuki, valamint az előkelő szórakozási módok, így a teaszertartás, továbbra is élnek és virulnak. A nó stilizált táncdráma, melyet zene- és énekkísérettel adnak elő. A színpad kopár, a színészek maszkot és pazarul díszített kosztümöt viselnek. Mozgásuk lassú, a történetet sajátos szimbolika közvetíti, amit némi háttérismeret nélkül nehéz követni. A külföldi a látottakat nehezen tudja értékelni, mégis érdemes megtekinteni látványosságáért.

Bunraku
A bunraku (bábszínház) Japán harmadik klasszikus előadóművészeti formája. A főszereplő bábokat összesen három bábművész mozgatja, megjelenésük élethű. A darabok témája a kabuki történetekhez hasonlít. Szövegük hagyományos, a nézőközönség általában jól ismeri. Oszakát tekintik a bunraku szülőhelyének és fővárosának, bár Tokióban és Kjótóban is kiváló előadásokat láthatunk.

A japánok a nap túlnyomó részét otthonuktól távol töltik, így még egy kisvárosban is
bőséggel megtalálhatók a legkülönfélébb találkahelyek és szórakozóhelyek, mint a kávézók, teaházak, éttermek, italbárok és büfék. Mozik, diszkotékák és intim klubok sorakoznak a belvárosi szappannegyedekben, ahol sztriptízbárok és masszázsszalonok váltakoznak gyorséttermi büfékkel és hamburgeres pavilonokkal. Az éttermek és bárok árai széles skálán mozognak, különösen magasak az árakat nem közlő létesítményekben. Bármely bárban az ital drágább, mint otthon, ahol pedig hölgyek töltik újra a poharakat és cseverésznek gondtalanul, az árak igen magasra szökhetnek. A japánok nem szórakoznak otthon, s ha meghívnak valahova, elvárják, hogy álljuk a számlát, éppúgy, mintha házigazdák lennénk. A japán kávézók kitűnő kávéval és első osztályú zenével büszkélkedhetnek.

ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK

A mondás szerint a kínai étel a hasnak gyönyöre, a francia az illatával bűvöl el, míg a japán étel szépséges látvány a szemnek. Utóbbi csak részben igaz, hiszen ha valóban élvezni akarjuk a japán ételeket, akkor nyelvünkkel, szívünkkel és szemünkkel egyaránt meg kell ízlelnünk. A hagyományos ünnepi ételek elkészítése és tálalása a japán szakács szándéka szerint a vendég érzékeire és szellemére egyaránt hat. Az étrend összeállításánál tekintetbe kell vennie az évszakot, a helyet, vallási és/vagy kulturális tényezőket. A felszolgálandó étel és tálalásának módja szabja meg a kínáló meghajlások jellegét, a tányérok kiválasztását. Minden fogáshoz külön kerámia, fa vagy lakkozott A japánok kedvence a főtt tészta étkészletet használnak attól függően, hogy esztétikailag melyik illik legjobban az étel színéhez, állagához vagy elrendezéséhez. Az ételt a kiválasztott tányér vagy mélyebb tálka közepén halmokban rendezik el, tálalás előtt ízlésesen feldíszítik. A fogások filozófiai, valamint szakácsművészeti nézeteket tükröznek.

Látnivalók

Tokió
A japán főváros - lakótelepek és irodaházak, felettük forgalmas autópályák - ez a japán sikertörténet. Nem jellemzők viszont a szupermarket-kultúra: az utcákat inkább kisebb, szakosodott üzletek és éttermek szegélyezik, amelyek többnyire késő estig nyitva tartanak. Ehhez a városképhez közel azonban ugyanúgy megtalálhatók a öreg faházak, kimonóüzlet, japán fogadó és a kimonót viselő asszony, amint a háza előtt söpri a járdát. Tokió élettel teli város, ahol sosem fogyhatunk ki a felfedezésre váró helyekből.
A II. világháborús amerikai bombázások után Tokió szó szerint a hamvaiból nőtt ki. A várost durván a nyugati kereskedelmi- és üzleti negyedre, és a keleti felén lévő, földhözragadtabb, lakott városrészekre osztható. Ginza a híres bevásárlónegyed, de ha már túl vagyunk a pénzköltésen, még mindig végigjárhatjuk a számos kis magángalériát. A legjobb múzeumok és képtárak az Ueno-koen parkban vannak, a városközponttól északra. A tokiói Nemzeti Múzeum ad otthont a világ legnagyobb japán művészeti gyűjteményének; a Nemzeti Tudományos Múzeum; és a Shitamachi Történelmi Múzeum is itt találhatók. A régi belváros az Asakusa, itt van Senso-ji templom, amely Japán legéletteltelibb buddhista kegyhelye. A város szórakozónegyede a Shinjuku, a városközponttól nyugatra.

Fuji-hegy
Japán legmagasabb hegye, tökéletesen szimmetrikus alakú vulkántölcsér, utoljára 17O7-ben tört ki, amikor Tokió utcáit 1OO km-es körzetben ellepte a vulkáni hamu. Júliusban és augusztusban van a hegymászószezon; a hegytetőre érni pedig legjobb hajnalban: ilyenkor nincs sok felhő és a napfelkeltét is látni.

Kyoto
Ez volt az eredeti főváros, és még ma is a fő japán kulturális központ. A legfontosabb látnivalók: a Császári palota, a Sanjusangen-do templom, a Kinkaku-ji templom és a Himeji-jo kastély. Többszáz ünnepet, fesztivált tartanak itt az év során.

Daisesuzan Nemzeti Park
Hokkaido középső részén található ez az 23O9 km2 területű park, számos hegy, vulkán, tó és erdő otthona. Sounkyo a fő turistalátványosság, melegvízű forrás és egy hasadék található itt. A parkon belüli Furano Japán fő síelőhelye.

Nagasaki
Forgalmas, tarka város, amely a leginkább az őt ért atombomba-támadásról ismert. Ukrami, az atomrobbanás epicentruma ad otthont az Atombomba Múzeumnak és a Fukusai-ji Zen templomnak, ahol 11.O2-kor, a robbanás időpontjában harangoznak naponta.
Pénz és költségek:

Pénznem: yen.
Az étkezés ára 5 - 7O $, a szállásé pedig 18 - 2OO $ között mozog. Japán valószínűleg a legdrágább úticél, bár szerényebb feltételek között a napi kiadások leszoríthatók kb. 5O $-ra, ehhez hozzáadódik kb. 1O $ a belépőkkel, szórakozással és némi inni- és harapnivalóval. Nagyon könnyű azonban napi 1OO $-t is elkölteni. Ha rövid idő alatt nagy távolságokra szeretnénk eljutni, érdemes vasúti bérletet váltani. Még mindig a készpénz az uralkodó Japánban, bár a hitelkártyákat is elfogadják szinte mindenhol. Mivel nagyon alacsony a bűnözési ráta, a japánok sok készpénzt hordanak maguknál a számukra szent készpénzes fizetés érdekében. USA dollárt érdemes magunkkal vinni. A borravaló és az alkudozás nem szokványos Japánban. Hála kifejezésére borravaló helyett illik inkább ajándékot adni. Az alku a kedvezményes elektronikus árukat árusító üzletekre korlátozódik, az udvarias kérés kb. 1O %-kal leviheti a vételárat. A márciustól májusig tartó tavasz a legjobb időpont a Japánba látogatásra, de a japánok is ekkor mennek nyaralni, így a népszerű nyaralóhelyeket ilyenkor általában elárasztják a hazai turisták. A szeptembertől novemberig tartó ősz is remek idő az utazásra: kellemes a hőmérséklet és fantasztikusak az őszi színek a vidéki tájakon. Decembertől februárig a tél hideg, júniustól augusztusig pedig a nyári hónapok túl forróak a kirándulásokhoz. Gondoljunk rá előre, hogy újévkor, a késő áprilisi-kora májusi Aranyhét alatt és a nyári O Bon ünnepek alatt nagyon nehéz szállást találni az egész országban.

A japánok magukévá tették a 20. század gondolkodásmódját és fejlett technológiáját, miközben életüket továbbra is a hagyományos társadalmi értékek és szokások irányítják. Egymással szemben udvariasan, tisztelettudóan és szívélyesen viselkednek. A látogatókat előzékenyen és kedvesen fogadják, bár a kevésbé látogatott helyeken és vidéken a vendégszeretetbe kíváncsiság és elfogódottság vegyül. Japánt négy nagyobb sziget alkotja: Honsú, a legsűrűbben lakott és legfejlettebb középső sziget; a szubtrópusi Kjúsú délen; Shikoku, a legkisebb és legelmaradottabb nyugaton; valamint északon Hokkaidó, hosszú, hideg teleivel. Területéhez számos elszórt apróbb sziget tartozik, némelyikük messze északon, szinte Oroszország partvidékénél húzódik, mások viszont a Dél- kínai-tengerben, Tajvanhoz közel találhatók. A népesség túlnyomó része hatalmas, sűrűn lakott városokban él, melyek többsége a kiterjedt rizstermő síkságok mentén és Honsú parti öblei környékén alakult ki. A japán városok általában nem a várostervezés remekei, inkább a zabolátlan fejlődés szülöttei. Többségük mégis sajátos vonzerővel rendelkezik, nyüzsgéssel és lüktető energiával, mely többszörös kárpótlást nyújt az esztétikai élvezet hiányáért. Akadnak persze jelentős kivételek is, mint például Kjóto, vagy a modern fejlett technológiájú Fukuoka Kjúsún. Tokió és Oszaka városi hatóságai tanultak a múltbeli hibákból, így városrendezési terveikben környezetvédelmi és emberi szempontok éppúgy érvényesülnek, mint tisztán pénzügyi meggondolások. Japán szárazföldi területének a városok egyébként viszonylag kis hányadát alkotják, a többi meredek hegyvidék, itt-ott elszórt sík, gyéren lakott völgykatlanokkal. Honsú északi és középső részén, Hokkaidón, Shikoku középső részén, valamint Kjúsún bőséges lehetőség nyílik a festői szépségű és érintetlen természet tanulmányozására. A közepes és nagy városokban, de a kisebbekben is közlekedési információs irodák (TIC) találhatók (általában a pályaudvarok mellett), ahol - rendszerint angolul - felvilágosítást kaphatunk a szálláshelyekről, a főbb nevezetességekről, és térképet vásárolhatunk.

A Japán szigetvilág vonzó célpont a növény- és állatvilág iránt érdeklődők számára. A hosszú szigetláncolat Ázsia keleti partjai mentén húzódik, Dél-Koreától északi irányban Oroszország felé. A kiterjedt földrajzi szélesség miatt országszerte rendkívül különböző éghajlati és természeti zónák találhatók, a déli szubtrópusi erdőktől kezdve Hokkaidó északi csúcsának télies vidékéig, hózáporokkal és zajló jégtáblákkal. Japán felszínét főként hegyek alkotják, közülük legmagasabb a Fuji-san (3776 m). A hegyek lejtőit erdők borítják, s bár jelenlétük természetesnek tűnik, az emberi kéz munkáját is jelzik, hiszen többségüket kiirtották, majd újratelepítették. Az emberi közbeavatkozás sehol sem annyira nyilvánvaló, mint az alföldi síkságokon: virágzik a mezőgazdaság, a tájat pedáns farmergazdaságok és rizsföldek sora jellemzi. Mindez éles ellentétben áll a Tokióhoz hasonló nagyvárosok nyüzsgő forgatagával. A japán tájban ez az ellentét újra meg újra felbukkan, érzékelhető a természet és környezet iránti emberi viszonyban. A művészet és irodalom bővelkedik az állatok és növények tiszteletteli ábrázolásában, ami láthatólag nem zárja ki a természeti környezet mielőbb kiaknázandó nyersanyagforrásként való pragmatikus, szinte rideg felfogását. Ez nem csupán a művészetet inspiráló japán táj és környezet nagyarányú pusztításához vezetett, de a természeti világnak az ország határain túli kifosztásához is. Japán például a délkelet-ázsiai esőerdők trópusi keményfájának egyik legnagyobb felhasználója. A kereskedelmi célú bálnavadászatot is csupán azért halogatják, hogy a bálnanépesség kissé magához térjen az elmúlt öt évtized mészárlásai után. Mindezen ellentmondások miatt a Japánba látogató, a környezetvédelem fontosságát már belátó turisták többségében igen vegyes érzelmek ébrednek a japán életmód, a gazdasági sikerek és ezek környezeti haszna iránt.

KULTÚRA, SZÓRAKOZÁS ÉS ÉJSZAKAI ÉLET

Japán kulturális élete gazdag és változatos, a klasszikus előadó-művészeti formák, mint a no és a kabuki, valamint az előkelő szórakozási módok, így a teaszertartás, továbbra is élnek és virulnak. A nó stilizált táncdráma, melyet zene- és énekkísérettel adnak elő. A színpad kopár, a színészek maszkot és pazarul díszített kosztümöt viselnek. Mozgásuk lassú, a történetet sajátos szimbolika közvetíti, amit némi háttérismeret nélkül nehéz követni. A külföldi a látottakat nehezen tudja értékelni, mégis érdemes megtekinteni látványosságáért.

Bunraku
A bunraku (bábszínház) Japán harmadik klasszikus előadóművészeti formája. A főszereplő bábokat összesen három bábművész mozgatja, megjelenésük élethű. A darabok témája a kabuki történetekhez hasonlít. Szövegük hagyományos, a nézőközönség általában jól ismeri. Oszakát tekintik a bunraku szülőhelyének és fővárosának, bár Tokióban és Kjótóban is kiváló előadásokat láthatunk.

A japánok a nap túlnyomó részét otthonuktól távol töltik, így még egy kisvárosban is
bőséggel megtalálhatók a legkülönfélébb találkahelyek és szórakozóhelyek, mint a kávézók, teaházak, éttermek, italbárok és büfék. Mozik, diszkotékák és intim klubok sorakoznak a belvárosi szappannegyedekben, ahol sztriptízbárok és masszázsszalonok váltakoznak gyorséttermi büfékkel és hamburgeres pavilonokkal. Az éttermek és bárok árai széles skálán mozognak, különösen magasak az árakat nem közlő létesítményekben. Bármely bárban az ital drágább, mint otthon, ahol pedig hölgyek töltik újra a poharakat és cseverésznek gondtalanul, az árak igen magasra szökhetnek. A japánok nem szórakoznak otthon, s ha meghívnak valahova, elvárják, hogy álljuk a számlát, éppúgy, mintha házigazdák lennénk. A japán kávézók kitűnő kávéval és első osztályú zenével büszkélkedhetnek.

ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK

A mondás szerint a kínai étel a hasnak gyönyöre, a francia az illatával bűvöl el, míg a japán étel szépséges látvány a szemnek. Utóbbi csak részben igaz, hiszen ha valóban élvezni akarjuk a japán ételeket, akkor nyelvünkkel, szívünkkel és szemünkkel egyaránt meg kell ízlelnünk. A hagyományos ünnepi ételek elkészítése és tálalása a japán szakács szándéka szerint a vendég érzékeire és szellemére egyaránt hat. Az étrend összeállításánál tekintetbe kell vennie az évszakot, a helyet, vallási és/vagy kulturális tényezőket. A felszolgálandó étel és tálalásának módja szabja meg a kínáló meghajlások jellegét, a tányérok kiválasztását. Minden fogáshoz külön kerámia, fa vagy lakkozott A japánok kedvence a főtt tészta étkészletet használnak attól függően, hogy esztétikailag melyik illik legjobban az étel színéhez, állagához vagy elrendezéséhez. Az ételt a kiválasztott tányér vagy mélyebb tálka közepén halmokban rendezik el, tálalás előtt ízlésesen feldíszítik. A fogások filozófiai, valamint szakácsművészeti nézeteket tükröznek.

Látnivalók

Tokió
A japán főváros - lakótelepek és irodaházak, felettük forgalmas autópályák - ez a japán sikertörténet. Nem jellemzők viszont a szupermarket-kultúra: az utcákat inkább kisebb, szakosodott üzletek és éttermek szegélyezik, amelyek többnyire késő estig nyitva tartanak. Ehhez a városképhez közel azonban ugyanúgy megtalálhatók a öreg faházak, kimonóüzlet, japán fogadó és a kimonót viselő asszony, amint a háza előtt söpri a járdát. Tokió élettel teli város, ahol sosem fogyhatunk ki a felfedezésre váró helyekből.
A II. világháborús amerikai bombázások után Tokió szó szerint a hamvaiból nőtt ki. A várost durván a nyugati kereskedelmi- és üzleti negyedre, és a keleti felén lévő, földhözragadtabb, lakott városrészekre osztható. Ginza a híres bevásárlónegyed, de ha már túl vagyunk a pénzköltésen, még mindig végigjárhatjuk a számos kis magángalériát. A legjobb múzeumok és képtárak az Ueno-koen parkban vannak, a városközponttól északra. A tokiói Nemzeti Múzeum ad otthont a világ legnagyobb japán művészeti gyűjteményének; a Nemzeti Tudományos Múzeum; és a Shitamachi Történelmi Múzeum is itt találhatók. A régi belváros az Asakusa, itt van Senso-ji templom, amely Japán legéletteltelibb buddhista kegyhelye. A város szórakozónegyede a Shinjuku, a városközponttól nyugatra.

Fuji-hegy
Japán legmagasabb hegye, tökéletesen szimmetrikus alakú vulkántölcsér, utoljára 17O7-ben tört ki, amikor Tokió utcáit 1OO km-es körzetben ellepte a vulkáni hamu. Júliusban és augusztusban van a hegymászószezon; a hegytetőre érni pedig legjobb hajnalban: ilyenkor nincs sok felhő és a napfelkeltét is látni.

Kyoto
Ez volt az eredeti főváros, és még ma is a fő japán kulturális központ. A legfontosabb látnivalók: a Császári palota, a Sanjusangen-do templom, a Kinkaku-ji templom és a Himeji-jo kastély. Többszáz ünnepet, fesztivált tartanak itt az év során.

Daisesuzan Nemzeti Park
Hokkaido középső részén található ez az 23O9 km2 területű park, számos hegy, vulkán, tó és erdő otthona. Sounkyo a fő turistalátványosság, melegvízű forrás és egy hasadék található itt. A parkon belüli Furano Japán fő síelőhelye.

Nagasaki
Forgalmas, tarka város, amely a leginkább az őt ért atombomba-támadásról ismert. Ukrami, az atomrobbanás epicentruma ad otthont az Atombomba Múzeumnak és a Fukusai-ji Zen templomnak, ahol 11.O2-kor, a robbanás időpontjában harangoznak naponta.
Pénz és költségek:

Pénznem: yen.
Az étkezés ára 5 - 7O $, a szállásé pedig 18 - 2OO $ között mozog. Japán valószínűleg a legdrágább úticél, bár szerényebb feltételek között a napi kiadások leszoríthatók kb. 5O $-ra, ehhez hozzáadódik kb. 1O $ a belépőkkel, szórakozással és némi inni- és harapnivalóval. Nagyon könnyű azonban napi 1OO $-t is elkölteni. Ha rövid idő alatt nagy távolságokra szeretnénk eljutni, érdemes vasúti bérletet váltani. Még mindig a készpénz az uralkodó Japánban, bár a hitelkártyákat is elfogadják szinte mindenhol. Mivel nagyon alacsony a bűnözési ráta, a japánok sok készpénzt hordanak maguknál a számukra szent készpénzes fizetés érdekében. USA dollárt érdemes magunkkal vinni. A borravaló és az alkudozás nem szokványos Japánban. Hála kifejezésére borravaló helyett illik inkább ajándékot adni. Az alku a kedvezményes elektronikus árukat árusító üzletekre korlátozódik, az udvarias kérés kb. 1O %-kal leviheti a vételárat. A márciustól májusig tartó tavasz a legjobb időpont a Japánba látogatásra, de a japánok is ekkor mennek nyaralni, így a népszerű nyaralóhelyeket ilyenkor általában elárasztják a hazai turisták. A szeptembertől novemberig tartó ősz is remek idő az utazásra: kellemes a hőmérséklet és fantasztikusak az őszi színek a vidéki tájakon. Decembertől februárig a tél hideg, júniustól augusztusig pedig a nyári hónapok túl forróak a kirándulásokhoz. Gondoljunk rá előre, hogy újévkor, a késő áprilisi-kora májusi Aranyhét alatt és a nyári O Bon ünnepek alatt nagyon nehéz szállást találni az egész országban.

A japánok magukévá tették a 20. század gondolkodásmódját és fejlett technológiáját, miközben életüket továbbra is a hagyományos társadalmi értékek és szokások irányítják. Egymással szemben udvariasan, tisztelettudóan és szívélyesen viselkednek. A látogatókat előzékenyen és kedvesen fogadják, bár a kevésbé látogatott helyeken és vidéken a vendégszeretetbe kíváncsiság és elfogódottság vegyül. Japánt négy nagyobb sziget alkotja: Honsú, a legsűrűbben lakott és legfejlettebb középső sziget; a szubtrópusi Kjúsú délen; Shikoku, a legkisebb és legelmaradottabb nyugaton; valamint északon Hokkaidó, hosszú, hideg teleivel. Területéhez számos elszórt apróbb sziget tartozik, némelyikük messze északon, szinte Oroszország partvidékénél húzódik, mások viszont a Dél- kínai-tengerben, Tajvanhoz közel találhatók. A népesség túlnyomó része hatalmas, sűrűn lakott városokban él, melyek többsége a kiterjedt rizstermő síkságok mentén és Honsú parti öblei környékén alakult ki. A japán városok általában nem a várostervezés remekei, inkább a zabolátlan fejlődés szülöttei. Többségük mégis sajátos vonzerővel rendelkezik, nyüzsgéssel és lüktető energiával, mely többszörös kárpótlást nyújt az esztétikai élvezet hiányáért. Akadnak persze jelentős kivételek is, mint például Kjóto, vagy a modern fejlett technológiájú Fukuoka Kjúsún. Tokió és Oszaka városi hatóságai tanultak a múltbeli hibákból, így városrendezési terveikben környezetvédelmi és emberi szempontok éppúgy érvényesülnek, mint tisztán pénzügyi meggondolások. Japán szárazföldi területének a városok egyébként viszonylag kis hányadát alkotják, a többi meredek hegyvidék, itt-ott elszórt sík, gyéren lakott völgykatlanokkal. Honsú északi és középső részén, Hokkaidón, Shikoku középső részén, valamint Kjúsún bőséges lehetőség nyílik a festői szépségű és érintetlen természet tanulmányozására. A közepes és nagy városokban, de a kisebbekben is közlekedési információs irodák (TIC) találhatók (általában a pályaudvarok mellett), ahol - rendszerint angolul - felvilágosítást kaphatunk a szálláshelyekről, a főbb nevezetességekről, és térképet vásárolhatunk.

A Japán szigetvilág vonzó célpont a növény- és állatvilág iránt érdeklődők számára. A hosszú szigetláncolat Ázsia keleti partjai mentén húzódik, Dél-Koreától északi irányban Oroszország felé. A kiterjedt földrajzi szélesség miatt országszerte rendkívül különböző éghajlati és természeti zónák találhatók, a déli szubtrópusi erdőktől kezdve Hokkaidó északi csúcsának télies vidékéig, hózáporokkal és zajló jégtáblákkal. Japán felszínét főként hegyek alkotják, közülük legmagasabb a Fuji-san (3776 m). A hegyek lejtőit erdők borítják, s bár jelenlétük természetesnek tűnik, az emberi kéz munkáját is jelzik, hiszen többségüket kiirtották, majd újratelepítették. Az emberi közbeavatkozás sehol sem annyira nyilvánvaló, mint az alföldi síkságokon: virágzik a mezőgazdaság, a tájat pedáns farmergazdaságok és rizsföldek sora jellemzi. Mindez éles ellentétben áll a Tokióhoz hasonló nagyvárosok nyüzsgő forgatagával. A japán tájban ez az ellentét újra meg újra felbukkan, érzékelhető a természet és környezet iránti emberi viszonyban. A művészet és irodalom bővelkedik az állatok és növények tiszteletteli ábrázolásában, ami láthatólag nem zárja ki a természeti környezet mielőbb kiaknázandó nyersanyagforrásként való pragmatikus, szinte rideg felfogását. Ez nem csupán a művészetet inspiráló japán táj és környezet nagyarányú pusztításához vezetett, de a természeti világnak az ország határain túli kifosztásához is. Japán például a délkelet-ázsiai esőerdők trópusi keményfájának egyik legnagyobb felhasználója. A kereskedelmi célú bálnavadászatot is csupán azért halogatják, hogy a bálnanépesség kissé magához térjen az elmúlt öt évtized mészárlásai után. Mindezen ellentmondások miatt a Japánba látogató, a környezetvédelem fontosságát már belátó turisták többségében igen vegyes érzelmek ébrednek a japán életmód, a gazdasági sikerek és ezek környezeti haszna iránt.

KULTÚRA, SZÓRAKOZÁS ÉS ÉJSZAKAI ÉLET

Japán kulturális élete gazdag és változatos, a klasszikus előadó-művészeti formák, mint a no és a kabuki, valamint az előkelő szórakozási módok, így a teaszertartás, továbbra is élnek és virulnak. A nó stilizált táncdráma, melyet zene- és énekkísérettel adnak elő. A színpad kopár, a színészek maszkot és pazarul díszített kosztümöt viselnek. Mozgásuk lassú, a történetet sajátos szimbolika közvetíti, amit némi háttérismeret nélkül nehéz követni. A külföldi a látottakat nehezen tudja értékelni, mégis érdemes megtekinteni látványosságáért.

Bunraku
A bunraku (bábszínház) Japán harmadik klasszikus előadóművészeti formája. A főszereplő bábokat összesen három bábművész mozgatja, megjelenésük élethű. A darabok témája a kabuki történetekhez hasonlít. Szövegük hagyományos, a nézőközönség általában jól ismeri. Oszakát tekintik a bunraku szülőhelyének és fővárosának, bár Tokióban és Kjótóban is kiváló előadásokat láthatunk.

A japánok a nap túlnyomó részét otthonuktól távol töltik, így még egy kisvárosban is
bőséggel megtalálhatók a legkülönfélébb találkahelyek és szórakozóhelyek, mint a kávézók, teaházak, éttermek, italbárok és büfék. Mozik, diszkotékák és intim klubok sorakoznak a belvárosi szappannegyedekben, ahol sztriptízbárok és masszázsszalonok váltakoznak gyorséttermi büfékkel és hamburgeres pavilonokkal. Az éttermek és bárok árai széles skálán mozognak, különösen magasak az árakat nem közlő létesítményekben. Bármely bárban az ital drágább, mint otthon, ahol pedig hölgyek töltik újra a poharakat és cseverésznek gondtalanul, az árak igen magasra szökhetnek. A japánok nem szórakoznak otthon, s ha meghívnak valahova, elvárják, hogy álljuk a számlát, éppúgy, mintha házigazdák lennénk. A japán kávézók kitűnő kávéval és első osztályú zenével büszkélkedhetnek.

ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK

A mondás szerint a kínai étel a hasnak gyönyöre, a francia az illatával bűvöl el, míg a japán étel szépséges látvány a szemnek. Utóbbi csak részben igaz, hiszen ha valóban élvezni akarjuk a japán ételeket, akkor nyelvünkkel, szívünkkel és szemünkkel egyaránt meg kell ízlelnünk. A hagyományos ünnepi ételek elkészítése és tálalása a japán szakács szándéka szerint a vendég érzékeire és szellemére egyaránt hat. Az étrend összeállításánál tekintetbe kell vennie az évszakot, a helyet, vallási és/vagy kulturális tényezőket. A felszolgálandó étel és tálalásának módja szabja meg a kínáló meghajlások jellegét, a tányérok kiválasztását. Minden fogáshoz külön kerámia, fa vagy lakkozott A japánok kedvence a főtt tészta étkészletet használnak attól függően, hogy esztétikailag melyik illik legjobban az étel színéhez, állagához vagy elrendezéséhez. Az ételt a kiválasztott tányér vagy mélyebb tálka közepén halmokban rendezik el, tálalás előtt ízlésesen feldíszítik. A fogások filozófiai, valamint szakácsművészeti nézeteket tükröznek.