Közép-Amerikai körutazás

Látnivalók

Guatemala városa

Guatemala az ország legnagyobb agglomerációja, mely egy teljes hegyláncot beborít. A város felépítésének jellegzetessége a hálószerűen, egymásra merőlegesen futó utak hálózata. A városban kevés gyarmatosítás korabeli épület maradt fent, egyébként is a város inkább a nemzet közlekedési és közigazgatási központja, semmint fő turista látványossága. Az I. kerületben található Plaza Mayor a spanyol építészet és várostervezés klasszikus példája. Legjobb vasárnap felkeresni a teret, mikor ellepi a helyiek tömege. A teret, mely a mai napig viseli a földrengések pusztításának nyomait, a Nemzeti Palota és az ikertornyú Metropolitana katedrális uralja. A tér melletti eredeti piacot 1976-ben földrengés pusztította el, utódja kaotikus és főleg a turisták szuvenír igényét hivatott kiszolgálni. A kerülettől északra található a Minerva park, hol az ország térképe dombormű formájában csodálható meg. A X. kerületben található a legtöbb figyelmünkre érdemes múzeum, melyek közül kiemelkedik a Popol Vuh Múzeum magánkézben lévő spanyol és maya iparművészeti tárgyakat felvonultató kollekció, valamint a Ixchel Múzeum, mely a hegyvidéki falvak színes kultúráját mutatja be. A Nemzeti Archeológiai Múzeumban a maya, míg a Modern Művészeti Múzeumben a jelenkor legjobb alkotásait láthatjuk. Néhány kilométerre nyugatra a várostól Kaminalijuyú-ban korai klasszikus maya település romjait kereshetjük fel.

Antigua Guetamala

Antigua volt az ország fővárosa 1543-tól a pusztító 1773-as földrengésig, mikor is a fővárost a jelenlegi helyére, 45 km-rel északabbra költöztették. A város Amerika egyik legrégebbi és legszebb városa. A három hatalmas vulkán között elterülő épületek többsége túlélt 16 földrengést, számost árvizet és tűzvészt. A város leglenyűgözőbb a Szent Hét alatt, mikor az utcákat aprólékos munkával, hatalmas virágcsokrokkal díszítik fel. A templomok ilyenkor barokk fényben ragyognak. A Casa K'ojom a maya zene, ceremóniák és kapcsolódó tárgyak hatalmas gyűjteményét tárja szemünk elé. Érdemes felkeresni a helyi temetőt, mely szintén bepillantást enged az egykori maya hagyományok világába. Ha a sok látnivaló mellett egy kis pihenésre vágyunk mindenképp keressük fel a Parque Central-t, hol vasárnap még piacot is tartanak.

Chichicastenango

A város elszigetelten fekszik 2030 méterrel a tengerszint felett, de bármily meglepő, ennek ellenére régóta fontos piacot tartanak itt. A vasárnapi piac alkalmával számos szerzetesrend tart körmenetet. A helyiek a maya hagyományok és a keresztény vallás érdekes keverékében hisznek. Ezen vallás rituáléinak megtekintésére a legalkalmasabb a Santo Tomás templom körüli tér és a Pascual Abaj szentély. A helyi Museó Regionalban régi agyagedények, obszidián lándzsahegyek és jáde ékszerek gyűjteménye látható.

Quetzaltenango

A város a délnyugati országrész fontos kereskedelmi központja és egyben kiinduló pontja a környező kis falvakba induló kirándulásoknak. A legfontosabb látnivalók a város főterét szegélyező épületek, valamint a környékén található piacok. A Minerva parkban számos műemlék őrzi - a fiatalokat tanulásra ösztönözve - a tudás antik istennőjének emlékét. Gyönyörű vulkanikus eredetű táj veszi körbe a várost, számos természetes termálfürdővel, többek között Los Vahos, Fuentes és Georginas falvakban.

Flores

A város a dzsungel borította északkeletei El Petén tartomány fővárosa, mely a Petén Itza tavon fekvő szigeten található. A várost a kiszolgáló jellegű Santa Elena településsel egy 500 méteres híd köti össze. A város temploma és kormányzati épületei mind a fő tér körül találhatók. A várost még az Itza törzs alapította és meghódítása idején az egyetlen működő maya temetkezési központ volt, bár ennek emlékét a hódító spanyolok igyekeztek eltüntetni. Szép látványt nyújt a városhoz közeli lagúnákban fekvő falvak sora, valamint a Actun-Can mészkőbarlang.

Panajachel

A város legszebb természeti látványossága az ún. caldera tó, mely egy beszakadt vulkán kráterében alakult ki. A tavat számos vulkán veszi körbe. A legfontosabb programok a környék kis falvaiba szervezett kirándulások, hol még szinte érintetlenül csodálhatjuk meg az ősi kultúra mindennapokban is élő hagyományait.

Guatemala Közép-Amerika egyik legolcsóbb országa. Kis szerencsével már egy hatalmas tál ételt kaphatunk 2 dollárért vagy ugyanannyiért degeszre ehetjük magunkat a piacról vásárolt gyümölcsökkel és egyéb ínycsiklandó falatokkal. A kempingezés elképzelhetetlenül olcsó és egy órányi autóbusz útért sem kell többet fizetnünk 1 dollárnál. Még ha kényelmes szobát, napi többszöri éttermi étkezést is veszünk alapul kiadásaink akkor sem haladhatják meg a napi 25 dollárt. A repülőtér pénzváltóin kívül csak dollárt váltanak be, ne is próbálkozzunk mással. A feketepiaci pénzváltókat nem éri meg igénybe venni, hacsak nem szorolunk rá bank hiánya miatt a vidéken. A fővárosban egyre több ATM található és a bankokban használhatjuk hitelkártyáinkat.

A száraz évszak december vége és április közepe között a legkellemesebb időszak. Sajnos ilyenkor nehezebb is a nemzeti ünnepek miatt szállást találni, ezért érdemes lehet az esős évszakban utazni. Ilyenkor még a szállások is sokkal olcsóbbak. Ha tehetjük a Húsvét előtti hetet töltsük az országban, mert ilyenkor zajlik az ország legfontosabb és legizgalmasabb fesztiválja a Semana Santa (Szent Hét).

Gasztronómia:

A guatemalai konyha nem versenyezhet a mexikóival, sőt sok helyütt megtalálhatók ez utóbbi jellegzetes ételei: a tacos és a tortilla. Legtöbbször jól átgrillezett vagy sült hússal találkozhatunk, illetve hússal, és még több hússal. Mellettük a bab és a rizs kínál némi változatosságot, valamint meglepő módon az ország nagyszámú kínai éttermei. A kávé hol mennyein csodálatos, hol rettenetesen híg és cukros. Sört, mind világosat és sötétet sok helyen találunk, de a legnépszerűbb ital a helyi rum, a Quetzalteca.

Guatemala az ország legnagyobb agglomerációja, mely egy teljes hegyláncot beborít. A város felépítésének jellegzetessége a hálószerűen, egymásra merőlegesen futó utak hálózata. A városban kevés gyarmatosítás korabeli épület maradt fent, egyébként is a város inkább a nemzet közlekedési és közigazgatási központja, semmint fő turista látványossága. Az I. kerületben található Plaza Mayor a spanyol építészet és várostervezés klasszikus példája. Legjobb vasárnap felkeresni a teret, mikor ellepi a helyiek tömege. A teret, mely a mai napig viseli a földrengések pusztításának nyomait, a Nemzeti Palota és az ikertornyú Metropolitana katedrális uralja. A tér melletti eredeti piacot 1976-ben földrengés pusztította el, utódja kaotikus és főleg a turisták szuvenír igényét hivatott kiszolgálni. A kerülettől északra található a Minerva park, hol az ország térképe dombormű formájában csodálható meg. A X. kerületben található a legtöbb figyelmünkre érdemes múzeum, melyek közül kiemelkedik a Popol Vuh Múzeum magánkézben lévő spanyol és maya iparművészeti tárgyakat felvonultató kollekció, valamint a Ixchel Múzeum, mely a hegyvidéki falvak színes kultúráját mutatja be. A Nemzeti Archeológiai Múzeumban a maya, míg a Modern Művészeti Múzeumben a jelenkor legjobb alkotásait láthatjuk. Néhány kilométerre nyugatra a várostól Kaminalijuyú-ban korai klasszikus maya település romjait kereshetjük fel.

Látnivalók

Tegucigalpa

A főváros zajos, zsúfolt hely, mely egy üst alakú völgyben terpeszkedik el 1000 méterrel a tengerszint felett. Éghajlata kellemes, levegője friss, melyet a környező hegyeket borító hatalmas fenyőerdőknek köszönhet. A tegucigalpa a helyi tájszólásban az ezüst hegy jelentéssel bír, ezt a nevet a spanyolok adták, amikor 1578-ban, mint bányászvárost, megalapították a települést.

A város középpontjában található a 18. századi katedrális, melynek belsejét a barokk korból származó lenyűgöző képzőművészeti alkotások borítják. A katedrális előtti park, a Parque Central a város szíve. A környező érdekesebb épületei közül egy a régi egyetemé (teljes nevén Antiguo Paraninfo Egyetem), mely most szépművészeti múzeumként funkcionál; a másik a Palacio Legislativo (képviselőház), a Casa Presidencial (az elnök lakóhelye) és a 16. századi Szent Ferenc templom, mely Tegucigalpa első temploma volt.

A várost ketté szeli a Choluteca-folyó. Keleti partján található maga Tegucigalpa, illetve ennek gazdagabb, tisztább kerületei. A másik oldal neve Comayagüela, szegényebb környék, a piacok koszosabbak, sok-sok távolsági buszmegállóval és olcsó szállodával. Jóval kellemesebb és tisztább érzés az előbbiben lakni, de a józan ész bölcsessége szerint az utóbbi olcsóbb. Szinte minden, amire szükségünk lehet: étterem vagy szórakozóhely a fenti elv alapján jellemezhető a két városrészben.

A város környékén számos látnivaló tarthat igényt érdeklődésünkre. A gótikus Suyapa-i Bazilika 7 km-re van a városközponttól. A Suyapai Szűz, ki egyben Honduras védőszentje a feljegyzések szerint több száz csodát vitt végre élete során. 13 km-re délre található Santa Lucia, ez az apró, régi spanyol város kihalt tágas utcákkal és egy gyönyörű templommal. Dél felé továbbhaladva találjuk Valle de Angelast. A falu egy eredeti formájába visszaállított és restaurált spanyol bányász falu. A La Tigra Nemzeti Park északkeletre található a várostól és az ország egyik legszebb területe. A park 2270 méterrel fekszik a tenger szintje felett, 7482 hektárnyi területén a felhőkbe burkolódzott erdőkben, számos ritka állatfaj, mint az ocelot, puma, quetzal és különböző majmok él.

Comayagua

Comayagua 1537 és 1880 között az ország fővárosa volt, mely idők gyarmati nyomait a mai napig magán viseli. A város ékköve a középpontban épült katedrális. 1685 és 1715 között épült, rengeteg lenyűgöző képzőművészeti alkotás díszíti és a világ egyik legrégebbi órája található benne. Az órát több, mint 800 évvel ezelőtt a mórok készítették a sevilla-i Alhambra palota számára és II. Fülöp király adományozta a városnak. Közép-Amerika első egyeteme szintén Comayaguaban nyílt meg 1632-ben a Casa Cural épületében, ahol most a Museo Colonial található. A múzeumban négy évszázadnyi gyarmatosítás vallásos jellegű emlékei tekinthetők meg. A város első temploma a La Merced 1550 és 1558 között épült, de emellett még számos régi templom található a városban, mint a San Francisco (1584) és a La Caridad (1730).

Copán Ruinas

A gyönyörű kis vörös cserepes házakkal tarkított falu egy kilométerre fekszik a hasonló nevű, híres maya romoktól. A régészeti lelőhely minden nap nyitva van és többek között megtekinthető a Nagy Udvar, hol a Copán uralkodók arcképei láthatók 613-ból, a labdajátékokra használt pálya, a hieroglifákkal dísztett lépcső és az Acropolis, hol 16 Copán király kőbe faragott domborművei láthatók. A várostól egy órányi autóútra, a festői Santa Rita kisváros közelében melegvizű forrás található. A kisváros gyönyörű főtere és még a spanyolok által a korai időkben épített temploma érdemel említést.

Tela

Tela számos turista kedvenc hondurasi strandoló helye a Karib-tenger partján. Csendes kisváros, elsőrangú tengeri étkeket felvonultató éttermekkel, jó szállásokkal és az északi part legszebb strandjaival. Nemrégiben kezdet egy 25 millió dolláros turisztikai célú fejlesztésbe, ezért ha tehetjük, mindenkép addig élvezzük a hely szépségeit, mielőtt a tömegek megérkeznek.

Trujillo

Ez a kisváros a hondurasi történelemben játszott fontos szerepe mellett ámulatbaejtő strandjairól, kókuszpálmáiról és a lágyan simogató tengeréről híres. Annak ellenére, hogy az ország egyik legjobb strandjának tartják, nem sok turista fordul itt meg a késői júniusi fesztivál alkalmának kivételével. A várostól nyugatra fekvő Barrio Cristales a garífunák földje; ha zenére és táncra vágyunk ez az a hely, ahol jól érezhetjük magunkat.

Bay Islands

A Bay Islands három tagja, Roatán, Guanja és Utila a belizi korallzátonyok folytatásai. Számos kiváló mély- és könnyűbúvárkodásra egyaránt alkalmas hely van itt. A legtöbb turista a Roatán-n lévő West End-be megy, pedig a legolcsóbb hely Utila. A szigetet annak idején a mayák foglalták el először, de őket a spanyolok teljesen kiirtották, helyükre kalózok, majd a garífuna-k települtek. Jelenleg a szigetnek több köze van az Egyesült Államokhoz és Angliához, mint Hondurashoz.

Mikor utazzunk:

A Mitch hurrikán teljesen elpusztította Honduras egyes területeit, ezért több ország külügyminisztériuma ajánlatos tarja, hogy utazásunk előtt mindenképp tájékozódjunk az illetékes szerveknél, hogy az utak és a köztisztasági létesítmények mennyire vannak az egyes területeken használható állapotban. Az utak pusztulása miatt számos kisebb város és falu maradt megfelelő élelmiszer, víz és gyógyszer ellátás nélkül és emiatt a kolerajárvány veszélye is fennáll.

A májust és júniust felölelő időszak rendkívül jó, ha ott szeretnénk lenni az egyes városok fő ünnepségein és vásárain, valamint a La Ceiba-ban május harmadik hetében megrendezésre kerülő karneválon. A partmenti alacsonyabban fekvő területek egész évben melegek, miközben a hegyvidék hűvös és esős lehet, főleg május és október között. A karibi tengerparton gyakorlatilag egész évben esik az eső és emiatt gyakoriak a közlekedést teljesen megbénító áradások.

Nemzetközi repülőterek:

LCE - La Ceiba, Honduras - International,
RTB - Roatan, Honduras - Roatan,
SAP - San Pedro Sula, Honduras - La Mesa,
TGU - Tegucigalpa, Honduras - Toncontin.

Repülőgép járatok kötik össze a nagyobb városokat (Tegucigalpa, San Pedro Sula, La Ceiba, Roatán) és a szigeteket. A legtöbb városba gyakran indulnak buszjáratok, az első legtöbbször hajnalban, az utolsó délután indul. Az egyetlen vonatsín San Pedro, Puerto Cortés és Tela között fut. A szerelvények lassúk, de olcsók. A közelmúlt pusztításai miatt, mielőtt kimennénk a pályaudvarra, ellenőrizzük, hogy a szolgáltatás elérhető-e. A karibi partszakaszon csónakokon lehet nagyon sok helyre eljutni. A városokban sok a taxi, de mivel órák nélkül futnak mindig alkudjunk mielőtt beszállunk egybe. Kocsikölcsönzés lehetséges a nagyobb városokban és a főutak elsőrendűek, de ezen kívül lehetőleg ne menjünk sehova. Stoppolni lehet és főleg vidéken lehetünk ezzel a megoldással sikeresek.

Éghajlata: A száraz és nedves évszak váltakozása határozza meg az ország éghajlatát. A nedves évszak májustól októberig tart, gyakorlatilag mindennapos felhőszakadással. November és április között az ország száraz és poros. A napi hőmérséklet alig változik, 30-34 °C között mozog egész évben. A tengerparti alacsonyan fekvő területek melegebbek, mint az ország többi része.

Étkezés költségei:        
Alsó kategória: 3-8 USD Középkategória: 8-15 USD Luxuskategória: 15 USD-től

Szállás költségei:          
Olcsó szállás: 5-10 USD Közép kategóriájú szállás: 10-15 USD Luxus szálloda: 15 USD-től

Ünnepek:  A legfontosabb esemény az El Salvador del Mundo, Salvador védőszentjének ünnepe augusztus 6.-án van. Az ünnepségek már pár nappal előbb megkezdődnek, vásárokkal és parádés felvonulásokkal. Semana Santa ünnepet húsvét előtti héten tartják és december 12.-én a Guadalupe-i Szűz ünnepét.

Gasztronómia: A salvadoriak alaptápláléka általában a casamiento, ez rizs és bab keveréke. Egy másik kedvelt étel a kukoricalisztből készült tészta, sajttal töltve, valamint a kétszer sütött bab. Licuados (gyümölcslevek), kávé és gaseosas (szénsavas üdítőitalok) mindenhol megtalálhatók.

Főbb látnivalók: San Salvadorban járva mindenképp keressük fel a város talán egyik legimpozánsabb épületét a Metropolitana székesegyházat, valamint a közelben található Nemzeti Színházat és a Nemzeti Múzeumot is. A természet iránt érdeklődőknek a La Laguna botanikus kertet érdemes felkeresni.

Közlekedés: Az autóbusz-közlekedés kiváló, olcsó és rendszeresen közlekednek a járatok. A városokban taxi is van, az árakat ki kell alkudni. Autót már a repülőtéren is bérelhetünk, de vigyázzunk ezzel, mivel az utak nagy része még le sincs aszfaltozva.

Látnivalók

Nicaragua fővárosa, Managua a hasonló nevű tó dél partján terül el. Az ország lakosságának egy negyede él a fővárosban. Több természeti katasztrófa, közte két földrengés tépázta meg a fővárost és az 1972-es földrengés óta gyakorlatilag nincs a fővárosnak központja.

A főváros látnivalói: a Plaza de la República, a Köztársaság tere a katedrálissal, amely valamikor hatalmas gyönyörű építmény volt, ma azonban csak rom. A katedrális mellett a Palacio Nacionalban, a bejáratnál látható Augusto Sandino és Carlos Fonseca két hatalmas festménye. A Huellas de Acahualinca múzeum ad otthont az ősemberek lábnyomainak és amint állatok rohannak a tó felé egy vulkáni kitörés során. A Museo de la Revolución érdekes történelmi tárlata van, amely bemutatja az ország e századbeli forradalmi harcait. A városban számos lagúna vagy vulkáni kráter nyomán létrejött tó van, amelyek kedvelt fürdőhelyek.

A Barrio Martha Quezada kerületben, ahol a hátizsákos turisták kedvelt helye hétvégeken számos táncos zenés összejövetel van a Plaza 19 de Julio környékén.

Managuától nem messzire található a Masaya Nemzeti Park, amely egy még ma is aktív vulkáni terület, gőzölgő és füstölgő nyílásokkal, kisebb vulkáni kráterekkel és hőforrásokkal. A legendák azt mesélik, hogy a régi indiánok fiatal lányokat dobtak a forró lávába, hogy elnyerjék Chaciutique, a tűz istene kegyét. A spanyolok azt hitték, itt van a pokol bejárata, ahol az ördög lakik. A park bejárata mindössze 23 km-re van a fővárostól.

Ugyancsak 20 km-re, de ellenkező irányban, északnyugatra található a Lagúna de Xiloá, egy különleges krátertó, valamint El Trapiche nevű természetes forrás, amelyet csatornákon keresztül egy hatalmas, kertekkel és éttermekkel körülvett uszodába vezetnek.

León hagyományosan a legliberálisabb nicaraguai város és ma is az ország radikálisainak és értelmiségieinek központja. A forradalom emlékei, a hatalmas Sandinista falfestmények mindenütt láthatók a városban, de számos épületen láthatók még a golyók nyomai is. Bár a sorozatos földrengések és a polgárháború megtépázta a várost, még mindig szép számban találhatók gazdag, koloniál stílusban épült házak, templomok és középületek. A spanyol stílusú házak fehér vályogfalai, piros cseréppel borított tetői, vastag fa ajtajai és a hűvös belső kertek különleges hangulatot árasztanak. Katedrálisa a legnagyobb Közép-Amerikában és Antonio Sarria hatalmas festményeit Krisztus keresztútjáról és itt látható a költő, Rubén Darío sírja is.

A Karib tenger menti tengerpart soha nem volt gyarmati uralom alatt. Egészen 1800 végéig brit protektorátus volt. Az esőerdőkkel borított terület csak egy részét látogatják turisták, ez a Bluefieldsnek nevezett terület. A Managuától Bluefieldsig tartó út, egy öt órás hajóutat is magába foglal az Escondido folyón. A terület számos etnikumnak ad otthont; Indiánok (Miskitos, Ramas és Sumos), feketék és meszticek teszik érdekessé és kellemessé a látogatást különösen a hétvégeken szól a reggae. Mint a Karib tenger számos más szigetét, az idilli Islas del Maíz szigetcsoportot is kalózok lakták. A szigetek körüli tengerzöld víz, a fehér homokos partok, melyeket pálmafák szegélyeznek és korallzátonyok, kedvelt üdülőhellyé alakították a szigeteket.

Bár az utóbbi években a bankrendszer látványosan fejlődött, még most is elég nehéz utazási csekket beváltani, kivéve a határátkelő helyeket és Managuát. Szinte mindenütt elfogadják azonban a hitelkártyát. Ne feledjük el, hogy más országban a nicaraguai fizetőeszközt nem fogadják el. Csak annyit váltsunk be, amennyire szükség van.

Az olcsó éttermekben nem szokásos a borravaló, de jobb helyeken elvárják a 10 %-t. Néhány étterem áraiban ezt be is számolják ezért ellenőrizzük fizetés előtt a számlát. A nagyobb piacokon pedig feltétlenül alkudjunk.

Nicaraguában két igen jól megkülönböztethető évszak van, melyek ideje attól függ, hogy a partvidékről vagy a hegyvidékről van-e szó. Ha a Csendes óceáni és a központi régiót akarjuk felkeresni, legjobb ha a száraz évszakban utazunk, decembertől januárig. Ilyenkor a vegetáció buja zöld, de a hőmérséklet alacsonyabb. A száraz évszak utolsó hónapjában azonban már számoljunk azzal, hogy a hőmérséklet jelentősen emelkedik, a föld kezd kiszáradni és a levegőben állandóan homokfelhők keringenek.

Gasztronómia:

A tipikus helyi étel tojás vagy hús, bab és rizs, saláta káposzta és paradicsom, tortilla és gyümölcs. A legegyszerűbb étel a rizs és bab keveréke a gallo pinto ,ahol az étel színét a bab főzőleve adja meg. További hagyományos ételek a bajo, marhahús, zöld és érett padlizsán, yucca (kasszava) keveréke, a vigora, amikor a yuccát töpörtyűvel és káposzta salátával szolgálják fel. Az utcai árusoknál érdekes italokat vásárolhatunk; ilyen a tiste, amely kakaóból és kukoricából vagy a posol con leche, amely kukoricából és tejből készül. De itt találjuk Közép-Amerika legjobb sörét és rumját is.

Éghajlata:         
Két szezon van az időjárásban; a nedves és a száraz. A száraz évszak decembertől áprilisig tart, az év további része a nedves évszak. A karibi partvidék egész évben nedves. Az 1150 m magasan fekvő San Jose időjárása két határ, 16-26 °C között mozog. A partvidék forróbb, a karibi part átlaghőmérséklete éjszakánként 21 °C, nappal 30 °C. A Csendes óceáni partvidék pár fokkal melegebb. Az alacsony tengerszinti magasságokon a levegő páratartalma nyomasztó.

Étkezés költségei:
Alsó kategória: 2-3 USD
Középkategória: 7-9 USD
Luxuskategória: 10 USD-tól

Szállás költségei:          
Olcsó szállás: 3-4 USD
Közép kategóriájú szállás: 10-15 USD
Luxus szálloda: 15 USD-tol

Ünnepek:         
Szent József napját március 19.-én, míg Costa Rica védőszentjének napját augusztus 2.-án ünneplik. Április 11.-én az ország nemzeti hősére, Juan Santamaria-ra emlékeznek, míg Kolombus napja - mint másutt is az amerikai kontinensen - október 12-én van.

Gasztronómia:              
A helyi konyha inkább izletes, semmint erős. A marhahús, csirke és hal fogyasztása köré összpontosul, rizzsel, kukoricával, babbal kiegészítve és friss gyümölccsel bezárva.

Főbb látnivalók:           
San José az ország közlekedési csomópontja, emelett sok kulturális érdekességgel is várja az odalátogatókat. Érdemes meglátogatni a Museo Nacional �t, a Museo del Oro Precolombino, és a Museo de Jade-t. Akik a strandolás és a természet mellett döntenek, nézzék még a Parque Nacional Santa Rosa-t és

Időzóna: -7 óra

Közlekedés:                            
San José a kirándulások kiinduló pontja, és innen az ország bármely részébe eljuthatunk. A busszal való közlekedés nem túl kényelmes, viszont olcsó. Taxit bérelhetünk, de gépkocsival vagy motorkerékpárral is kirándulhatunk. 

Terület:  51 100 km2
Népesség:  3 064 000 fő
Főváros:  San José
Hivatalos nyelv:  spanyol
Pénznem:  1 Costa Rica-i colón=100 cénti
Időzóna:  CET -7 óra (GMT -6 óra)
Áramforrás:  220V
Magyar Követség:  Mexikóváros, Paseo de las Palmas 2005, Lomas de Chapultepec Del. Miguel Hidalgo,
Vízum: szükséges
Útlevél: szükséges
Országhívószám:  + 506

A közép-amerikai földhíd legkeskenyebb, déli részén elterülő ország. A Közép-amerikai -kordillerák összeszűkülő láncai a Panamai-földszoros területén dombokká alacsonyodnak. Legmagasabb csúcsa a Costa Ricából átnyúló Talamanca-hegységben emelkedik. A partvidéket mind a Csendes-óceán, mind a Karib (Antilla)-tenger mentén széles alföld kíséri.

Az ország neve megegyezik a főváros nevével, amely indián eredetűés vagy pillangó-t vagy halban gazdag-ot jelent. A hajdani spanyol gyarmat 1821-ben vált függetlenné,. majd Nagy-Kolumbiához csatlakozott. 1903-ban szakadt el Kolumbiától, és még abban az évben eladott 10 millió dollárért és évi 250 000 dollár bérleti díjért az USÁ-nak egy 16 km széles sávot, amelynek területén 1914-re elkészült a zsiliprendszerekkel működő csatorna. A scatorna igazgatását és védelmét 1999. december 31-ig az USA látta el. Ásványkincsekben (arany, higany, réz-, vasérc, bauxit) gazdag, fejlődő iparral rendelkező ország. Legfontosabb mezőgazdasági terményei a banán-, a cukornád- és a kávéültetvényekről származnak. Jelentős az állattenyésztés (szarvasmarha), az élőállat és a fagyasztotthús exportja. Kedvező feltételek adottak a gyöngyhalászat számára. Latin-Amerika egyik leggazdagabb állama, a csatorna bérleti díja mellett a pénzügyi szolgáltatásokból, az idegenforgalomból, a kereskedelmi flotta működtetéséből valamint az offshore övezetek kialakításából származik tetemes bevétele.