Élménybeszámoló egy hajóútról, mit, hol, hogyan...

Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel többségében, amikor vendégeiknek mesélünk egy hajós utazásról. Ezért úgy döntöttünk, hogy leteszteljük az MSC legújabb hajóját, a Preziosát, hogy részletes beszámolóval kedveskedhessünk Önöknek és tisztázhassunk minden ezzel kapcsolatos felmerülő kérdést.

A mi hajóutunk Genovából indult. Mehettünk volna olcsón repülővel Milánóba és onnan az MSC transzferbuszával a genovai kikötőbe, majd az utolsó napon ugyanígy vissza. Ez a transzferjárat oda-vissza fejenként kb. 62 EUR díjért igényelhető. Mi azonban kipróbáltuk, hogy mennyire fárasztó az utazás autóval. A hajóút vasárnap indult, elég lett volna szombat este vagy éjszaka elindulni, mert az út kb. 10-12 óra, de nem tudtuk, hogy a sofőröknek mennyire lesz megterhelő, ezért inkább már szombaton kora reggel elindultunk. Foglaltunk egy éjszakára szállást Treviso-ban, egy rendkívül hangulatos kis kastélyszállóban a 4*-os BEST WESTERN Villa Pace Park Hotel Bolognese-ben. A 60 EUR/szoba ár reggelivel, gyanúsan alacsonynak tűnt, de kellemesen csalódtunk. Kedves személyzet, tiszta, szép szálloda, kert, medence, bőséges reggeli fogadott bennünket.

Vasárnap reggel 8 óra körül indultunk Treviso-ból, így a 12h00-ra kiírt bejelentkezési időpontra szinte percre pontosan érkeztünk. A kikötőt az autópályáról el sem lehetett téveszteni, végig a „Port” feliratot kellett követni. A kikötőhöz érve, a hatalmas MSC feliratok mellett haladva szinte beleütközünk az „MSC luggage drop off” zónába. Az MSC személyzete itt fogadott bennünket, megnézték a hajójegyet, és a hozzá tartozó csomagcímkéket ráillesztették a poggyászainkra, amiket legközelebb már csak a kabinunk ajtaja előtt láttunk viszont. Bejelentkezéstől függ, hogy mennyi időn belül viszik ki, nekünk kb. 1 órán belül megérkeztek a bőröndjeink. Mivel a tesztelés kedvéért kértünk parkolást is, így kb. 20 métert előrébb gurulva a személyzet egy újabb kedves tagja letépte a hajójegy erre vonatkozó oldalát, elkérte az autó kulcsát és átadott helyette egy igazolást, amivel majd megérkezéskor ugyanitt átvehetjük a kulcsot és mehetünk is autónkhoz.

A genovai kikötő épületébe belépve innentől már minden csak rólunk szólt. Hostessek és a hajó minden szolgáltatását külön képviselő személyzetek sokaságán, óriási MSC Preziosa zászlók között áthaladva követtük a check-in feliratot, ahol a hajójegyekért cserébe megkaptuk belépőkártyáinkat.

Ez a kártya jelentett innentől mindent a hajón. Ezzel fizettünk, ezzel szálltunk ki a hajóról (ahol a vámvizsgálat nem igényelt külön útlevelet), ez alapján foglalhattuk el a helyünket az ültetett étteremben, és ez nyitotta a kabinunkat is. Érdemes rá nagyon vigyázni!

Miután szájtátva beléptünk a hajó hatalmas átriumába, és szinte elvakítottak a Swarovski kristályokkal szórt óriási lépcsők, elgyengült térdekkel igyekeztünk megkeresni 12. emeleti belső kabinunkat. Mivel én itthon is folyamatosan szellőztetnék, így nehezen tudtam megbarátkozni a belső kabin gondolatával, de amint beléptem, minden félelmem elmúlt. A kabinok klímáját kiválóan oldották meg, csendes volt, bármilyen hőfokra beállíthattam, hibátlanul működött. A kabin berendezése kényelmes volt és otthonos, a zuhanyzós fürdő is mérete ellenére nagyon kellemes csalódást nyújtott. Azonban már az első nap rájöttem, hogy tulajdonképpen csak aludni fogok a kabinban, minimális időt töltöttünk itt, így aztán akármilyen is lehetett volna.

A kabin ellenőrzése után lementünk az „Accounting desk”-hez ahol a hétre szánt - szabadon választott - összeget „deposit”-ot befizettük a kártyánkra. Érdemes készpénzben befizetni, mert így az utolsó napi rendezésnél a fennmaradt összeget ők is készpénzben fizetik vissza. Bankkártyás fizetésnél zárolják az első napon a deposit összegét, majd az utolsó napon ráterhelik a számla összegét, cserébe a zárolást majd csak hónapokkal később fogják feloldani. A deposit összeg meghatározásánál érdemes figyelembe venni azt, hogy mennyi lesz a kötelező borravaló (általában kb. 7 EUR/nap, vagyis durván 100 EUR/2 fős kabin/8 nap), kértek-e parkolást (8 nap, kb. 100 EUR), és hogy várhatóan mit és mennyit szeretnének fogyasztani a hajón. Arra számítani kell, hogy bármilyen fogyasztás, vagy kuponfüzet vásárlása esetén 15 % szervizdíjat ráraknak a számlára. Mi kávé-, ásványvíz és koktél kuponfüzetet vásároltunk, kabinonként 1-1 db-ot. (21 presszó kávé: 23 EUR, 12 koktél: 67 EUR, 14 üveg víz: 26 EUR, 14 korsó (4 dl) sör: 62 EUR).

Miután mindent megvettünk, befizettünk, elindultunk felfedezni a hajót. A hajó indulása előtt kb. 50 perccel minden kikötőben az újonnan érkezőknek van egy kötelező „emergency training” amin részt kell venni. Amikor meghallottuk a sok rövid hajókürt hangját rohantunk a kabinunkba, hogy a szekrényben lévő mentőmellényt felmarkolva, a kabin ajtaján lévő leírás szerinti vészkijárathoz vezető útvonalon a számunkra kijelölt zónához menjünk. A kártyát itt is vinni kell, mert leigazolják a vonalkód alapján, hogy részt vettünk az oktatáson.

A buszon, autóban gyakran én is rosszul vagyok, ezért picit összeszorult a gyomrom a gondolattól, hogy mi vár rám a következő 8 napon. Egy ekkora méretű hajónál azonban nem is érezni, hogy haladna. Az első napi elindulásról így le is maradtunk, pedig elképzeltem - a régi filmek romantikus jelenetei alapján - hogy állunk majd a többi utassal együtt a fedélzeten és a hajókürt hangjára egy emberként integetünk a kikötőben sétálóknak, ahogyan elindul a cirkálónk.

Az ültetett éttermeken kívül hatalmas svédasztalos étterem üzemel a hajón 24 órán keresztül. Mivel reggeli, ebéd, és vacsoraidőben számtalan lehetőségből válogathatunk kedvünkre, így ebédidőben mi is betértünk ide. A köztes időben snack-bárként üzemel, így szendvicseket, sült krumplit, pizzákat, desszerteket, sajtokat bármikor ehettünk, amikor csak kedvünk támadt csipegetni egy kicsit. Itt nincsen különösebb megkötés az öltözködést illetően, a kérés annyi, hogy ne a medencétől berohanva, vizesen, strandpapucsban, vagy törölközőben üljünk le az asztalokhoz, így aki nem szeretne kiöltözni a vacsorákhoz sem, annak ezt az éttermet javaslom. Aki viszont szeretné, hogy a vacsoráját felszolgálják, annak érdemes első este mindenképpen a számára kijelölt étteremben a megadott időpontban megjelenni, mert így fogják a megadott asztalt fenntartani számára egész hétre. Itt ismét előkerül a kártya, hiszen az étterem neve és az asztal száma ennek hátoldalán van feltüntetve. Az asztalnál egy hosszú menü alapján választhattunk előételekből, salátákból, levesekből, főételekből, amit a számunkra kijelölt felszolgáló szépen, lassan szervírozott. Az itteni vacsorára így hosszabb időt kell szánni. Mivel mi egy 8 fős asztalnál ültünk más magyar vendégekkel, így kb. 2 órát töltöttünk az étteremben.

Mire a vacsorával végeztünk és visszatértünk a kabinunkba, az „inasunk” már gyönyörűen megágyazott és az ágyon várt bennünket a másnapra vonatkozó „napi hírek” újság. Ezt minden este ugyanabban az időben megkaptuk. Ebben részletesen leírták, hogy mikor fog kikötni a hajó reggel, milyen idő várható, milyen programok lesznek a hajón napközben és este, az ültetett vacsorához milyen öltözéket várnak, melyik fakultatív programhoz, hol lesz a találkozó és az üzletsoron milyen kedvezményekkel melyik termékeket lehet megvásárolni.

Az első kikötésünk Nápolyban volt. Mivel itt Pompei-t szerettük volna megnézni, úgy gondoltuk, hogy ez a legjobb alkalom, hogy kipróbáljuk mit is nyújt az MSC által szervezett fakultatív program, így már a hajóra történő bejelentkezéskor befizettünk a kirándulásra. A napi újságban megjelölt helyre és időpontra időben érkeztünk és a hajókabinba bekészített fakultatív jegyünkkel bejelentkeztünk a hostessnél. Kaptunk egy sorszámmal és MSC logóval ellátott matricát, amit a ruhánkra kellett ragasztani és innentől a megadott számú táblát kellett követnünk. Az angol nyelvű csoportunk idegenvezetője kedves, rendkívül felkészült és segítőkész volt, így – bár vonattal valószínűleg sokkal olcsóbban is megoldhattuk volna a kirándulást – úgy gondolom, hogy ez az 5 órás program megért fejenként 53 EUR-t.

A hajóra visszaérve még kényelmesen maradt időnk strandolni és koktélozni a napsütésben, utána pedig átöltözni az estéhez. A színházteremben minden este színvonalas és látványos előadásokat szerveztek az ültetett vacsorákhoz igazodva, két időpontban. Mivel mi szerettünk volna kevesebb időt tölteni az étkezéssel, így itt már a svédasztalos éttermet választottuk. A színházterem a kaszinó mellett volt, így nem kellett messzire menni, hogy izgalmas programmal folytathassuk az estét. Az italkuponok bármely bárban használhatóak, így itt is kényelmesen koktélozhattunk. Dohányosok örömére szolgál, hogy a bárok többségében, a kaszinóban, a diszkókban és a medence körüli bárokban is megengedett a dohányzás.

A 2. kikötőnk Messina volt. Mivel a hajó úgy üzemel, mint egy szálloda, bármikor ki/be lehet sétálni, ahányszor csak szeretnénk, mindösszesen a kapuzárás időpontja van meghatározva, így ezt a várost már szerettük volna magunk felfedezni. Miután ennyi időt töltünk a tengeren, muszáj volt egy kicsit megmártózni vízben is. A kikötőben turisztikai információs pultoknál várták az utasokat, ahol kaptunk térképet a városról és a látnivalókról. Itt tudtuk meg, hogy a városkán hosszában végighaladó villamosra bármelyik trafikban tudunk jegyet venni fillérekért. Pár perc alatt eljutottunk a végállomásig, ahonnan egy rövid séta után találtunk is magunknak egy kellemes privát strandot, napozóágyakkal, mosdóval, zuhanyzóval, fejenként 5 EUR belépőért. Néhány óra strandolás után visszaültünk a villamosra és visszamentünk a város közepénél lévő kikötőnkig, ahonnan útba ejtve a gyönyörű Santissima Annunziata dei Catalani templomot kb. 20 percnyi sétával felértünk a város talán legmagasabb pontján lévő katedrálishoz. Mivel a kilátás innen fantasztikus, így szerintem mindenképpen megéri ez a kis gyaloglás. Az egész napos fáradalmakat muszáj volt kipihenni, így visszamentünk a hajóra egy kora délutáni ebédre és itt folytattuk tovább a strandolást.

4. napon Tuniszban ébredtünk. A bőséges reggeli után kiszálltunk a hajóról és a kikötőben ezernyi taxi várta, hogy jól szervezett rendszerben sorra kerüljenek. Természetesen itt is lehet különböző fakultatív programokra befizetni a hajón, többféle nyelven, de ha nem igényeljük az idegenvezető társaságát, akkor tulajdonképpen felesleges. A taxi társaság asszisztenseinél 3 féle programra lehetett befizetni. Tunisz központ/Medina (ez itt a nagybazárt jelenti) – Karthago – Sidi Bou Said, vagy csak Karthago-Sidi Bou Said, vagy aki mindezt már látta és csak vásárolni szeretne, lehet menni egyenesen a bazárhoz is. Mi négyen egy Karthago-Sidi Bou Said transzfert választottunk, így összesen 10 euróba került fejenként a kirándulás + a belépő és fotójegyek Karthagóba (11 tunéziai dínár/fő, kb. 1.500 Ft). A taxisofőrök kedvesek és barátságosak, leginkább franciául beszélnek, angolul kevésbé, de így is igyekeznek nagyon szolgálatkész idegenvezetők lenni. A mi Hassanunk mindig pontosan ott volt és akkor amit egy-egy megállásnál egyeztettünk vele. Természetesen az út végén azért megemlítette, hogy a befizetett összeg a taxi társaságé, és ha úgy gondoljuk, hogy elégedettek voltunk vele, akkor nem sértjük meg őt a borravalóval. Mi elégedettek voltunk és ő tényleg nem sértődött meg :) A nap további részét itt is a medencénél, a színházban, a svédasztalos étteremben, a kaszinóban és a bárokban töltöttük.

5. napot útban Barcelona felé a hajón töltöttük a többi, közel 3.500 utassal együtt. Kipróbáltuk reggeli előtt a gyönyörű panorámás edzőtermet, de utána - mint egy rendes tengerparti szállodában - futni kellett, hogy jó helyet szerezhessünk a medencénél, hiszen ezen a napon mindenkinek ez volt a bázisa. Hivatalosan nem engedélyezett a napágy lefoglalása, erre csak a VIP napozóban van lehetőség fejenként 10 EUR ellenében, mindenhol máshol 30 perc után a személyzetnek össze kell gyűjtenie az otthagyott törölközőket. Ezeket a medencék környékén lehet kérni, hozzá egy kis jegyet is kapunk, és a kártyánkon regisztrálják, hogy hány darabot kértünk ki. Amikor visszaadjuk a törölközőket és a jegyet a kártyánkról ezt lehúzzák. Azonban, ha rajtamarad, mert nem adjuk le, vagy otthagyjuk, és a személyzetnek kell összegyűjtenie, akkor a számlánkra az út végén szép kis összeget terhelhetnek büntetésként. A szobákból a törölközőket szintén tilos kihozni.

Itt az inas szerepe is érdemel még néhány szót. A kötelező borravalót ugyan az út végén ki kell fizetni, és a személyzetnek akkor is végeznie kell a dolgát, ha ezen felül külön nem kap semmit, de ha mégis, akkor a csillagokat is lehozzák az utazás ideje alatt. A mi inasunk (Kadek) Indonéz volt. Az első reggel találkoztam vele és adtam neki 10 eurót (mivel korábban még én sem voltam hajóúton, szállodában pedig így korábban nem piszkálta a takarítószemélyzet a személyes tárgyainkat, így biztosra mentem). Innentől egész nap a folyosó végéről figyelte, hogy mikor hagyjuk el a kabint, szaladt kicserélni a törölközőket napjában többször is, még akkor is, ha éppen csak a kezemet töröltem meg valamelyikben. Minden nap várt valami meglepetés a kabinban és egy kedves, mosolygós ember reggeli után, aki tanácsokkal látott el, hogy melyik kikötőben mit érdemes csinálni és mire vigyázzunk vagy figyeljünk. Ezek a srácok rengeteget dolgoznak – mint utólag kiderült – nagyon kevés pénzért, így ha elégedettek a munkájukkal, higgyék el, érdemes meghálálni!

6. nap reggelén Barcelonába érkeztünk. 8 óránk volt a városnézésre, így itt nagyon át kellett gondolni, hogy ki mit szeretne látni, hová hogyan tudunk a leggyorsabban és legolcsóbban eljutni. Itthonról már metrótérképpel indultunk, bejelölgetve a fontos látnivalókat és útvonalakat, amit mindenképpen szeretnénk megnézni. A kikötőből közvetlen transzferjárat indul a Colombus térre és vissza. Ennek díja 3 EUR/fő. Innen indultunk a Güell Park felé metróval, de az állomás a parktól viszonylag messze van, kb. 20 perc séta után értünk el a bejáratig. A park mesebeli, végig is lehet rajta szaladni, de hosszú órákat is el lehet itt tölteni. A metrójegy 1 EUR/fő/út volt, ezért úgy döntöttünk, hogy 4-en inkább megkérdezünk egy taxist, mert a Sagrada Familia lett volna a következő állomás. Ide átszállással jutottunk volna el, így ez 8 euró lett volna. 7 euróba került végül a taxi, így gyorsan rájöttünk, hogy 4 főnek nem érdemes feltétlenül metróznia. Innen szintén taxival 4 euróért átmentünk a Diagonal-hoz, ahonnan aztán lesétáltunk a Ramblasra és azon keresztül a Colombus térre, ahonnan már a transzferbusszal mentünk vissza a hajóhoz. Sajnos nem tudtunk mindent megnézni és végigjárni, amit szerettünk volna, de az biztos, hogy ide még visszatérünk.

7. napon Marseille-ben kötöttünk ki. Sok rosszat lehet hallani a franciák vendégszeretetéről, kedvességéről és kommunikációjáról, de mindenre rá kell, hogy cáfoljak. Mivel a kikötő a várostól távolabb esik, így itt is lehet választani az MSC transzferjáratát fejenként 18 EUR díjért a központig, vagy a Tuniszhoz hasonlóan szervezett taxis rendszert. Mi mással utazzon az ember Marseilleben, ha nem taxival, nem igaz? Sofőrünk egy nő volt, és az élmény fergeteges. Pillanatok alatt a Taxi című filmben érezhettük magunkat. A városközponttól jóval távolabb eső Marseille-i Notre-Dame de la Garde volt az elsődleges úti célunk. Hihetetlen ügyességgel és sebességgel tudtuk le a szűk kis utcákat összesen 25 euróért. A templom lélegzetelállítóan szép, ráadásul a kilátás fantasztikus, belátni innen az egész várost, ezen felül Monte Cristo Grófjának szerelmesei (mint én is) If várát is láthatják innen. Szerettem volna oda is átmenni, de az nagyon sok időt vett volna el a város felfedezéséből. Visszafelé már gyalog indultunk le a város szívét jelentő hatalmas yacht kikötőhöz, amelynek egyik oldalát méregdrága éttermek szegélyezik, amíg a másik oldalát hasonló üzletek. Fentről kiszúrtunk egy gyönyörű templomot, ami nem volt az útiterv része, de úgy döntöttünk, hogy muszáj megkeresni. Az oda vezető úton elhaladtunk a modern kor szellemét tükröző, rendkívül látványos, Európai és Mediterrán Civilizáció Múzeuma mellett. Nagyon szerettünk volna ide is bemenni, de ezt reméljük majd egy következő látogatás alkalmával pótolhatjuk. Mint kiderült a mi kis templomunk az óvárosban, a régi kikötő mellett, egy római, bizánci és gótikus stílusok keveredésével, a XIX. században épült katedrális. Bámulatosan szép volt, megérte érte ennyit sétálni! Ezzel a kitérővel már sokkal közelebb jutottunk a kikötőnkhöz, így hazafelé is sikerült taxit fogni. Picit aggódtunk, hogy milyen összeget fog majd sofőrünk bemondani a végén, de 18 euróból ezt is megúsztuk.

Este vacsora után a hajótársaság végül benyújtotta a számlát. Rajta volt minden heti fogyasztás, vásárlás, parkolás, kötelező borravaló, amit másnap reggel kellett a kiszállás előtt kifizetni. A számla mellé tűzték a bőröndre való címkéket is, amit hajnali kettőig kellett kikészíteni az ajtók elé. Zónánként más színnel voltak jelölve ezek a cédulák, így ennek megfelelő találkozó helyre és időpontra kellett mennünk nekünk is.

8. napon a kiszállás előtt még belefért egy kényelmes reggeli és kávé az időnkbe. A számlát szinte sorban állás nélkül kifizettük, a kártyánkat tisztázták. Ezután lementünk a színünknek megfelelő találkozó helyére ahol útba is igazítottak bennünket a kijárathoz, majd a poggyászfelvételhez. A kártyánkat itt leellenőrizték és mivel minden fizetve volt zöld utat kaptunk. A csomagok színek szerint voltak csoportosítva, így viszonylag könnyedén megtalálta mindenki a sajátját. Poggyászainkkal szomorúan átbandukoltunk a parkoló személyzetéhez, akinek átadtuk az érkezés napján kapott jegyet, cserébe megkaptuk sértetlen autónk kulcsát és elindulhattunk haza. Visszafelé már nem törtük meg az utat, így kb. 10 óra alatt Budapestre értünk.

Összegezve mondhatom, hogy a lehető legtartalmasabb és érdekesebb lehetőség az aktívabb pihenésre egy ilyen hajóút.  Fakultatív programok nélkül a városnézéseket és kirándulásokat átlagosan kb. 15 EUR/fő/nap összegből ki lehet hozni. A hajón történő fogyasztás természetesen mindenkinek az egyéni igénye szerint alakul. Így hogy kinek mennyire lesz drága, az már csak rajta múlik.

Római és barcelonai kikötőknél szintén foglalható a hajóutazáshoz repülőjegy, ezeknél is azt szoktuk javasolni, hogy érdemes egy éjszakát a hajóút előtt kint tölteni, mert ha a gép késik is, a hajó nem vár.

Aki nem beszél idegen nyelvet vagy problémát jelenthet az utazás a kikötőig, azok számára évente többször is indulnak csoportos utazások különböző útvonalakra, amelyekhez a Budapestről induló busztranszfer és a magyar nyelvű utaskísérő is biztosított.

Remélem, hogy beszámolónk segített eloszlatni a kételyeit és legközelebb már Önt is hajós utasunkként üdvözölhetjük!

Akciós hajóutazásainkat megtekintheti itt.