Holnapfölde: Asztana

Az új Kazah főváros igazán nem szűkölködik különleges épületekben, melyeket legtalálóbban alighanem helyi ragadványnevük jellemez – a „banán” egy magas, élénksárga irodaház, a „hét hordó” lakótornyok együttese, a „szivargyújtó” pedig a közlekedési és távközlési minisztérium otthona.

A Bajterek emlékműre mégis nehéz becenevet találni, mert semmihez sem hasonlítható. Legalábbis ezen a bolygón. A Bajterek kazahul „magas nyárfát” jelent, s az emlékmű fehér külső acélvázas tornyának csúcsán egy hatalmas aranyló üveggömb pihen, 97 méteres magasságban. A mondák és a torony tövében olvasható felirat tanúsága szerint a kazahok szent madara, Szamruk minden évben egy termetes életfa koronájába rakja le aranytojását, a Napot. A Bajterek első látványtervét állítólag maga Nurszultan Nazarbajev, Kazahsztán acélmunkásból lett első embere skiccelte föl egy keze ügyében lévő papírszalvétára.

Miképpen Nagy Péter orosz cár a Balti-tenger mocsaras partvidékét szemelte ki, majd saját ízlésének megfelelő birodalmi fővárost építtetett a 18. században, Nazarbajev elnök is egy isten háta mögötti helyet választott, hogy ott tűzze ki az új Kazahsztán zászlaját – cseppet sem törődve azzal, hogy rajta kívül csak kevesen vágytak el a kellemes klímájú korábbi székhely, Almati (Alma-Ata) városából. Majd miután 1997 végén a kormány hivatalosan is átköltözött a szélfútta, hideg, fátlan közép-ázsiai sztyeppén, közel ezer kilométerrel északabbra fekvő Akmolába, az új főváros nevét Asztanára változtatták. Ennek emlékére tartják minden év július 6-án, Nazarbajev születés­napján, az Asztana-napot. (Az Asztana név egyébként kazah nyelven „fővárost” jelent.)